A Humántudományok Tanszék 52 diákja Pál Enikő, Pieldner Judit, Tapodi Zsuzsa és Tomonicska Ingrid szervezőtanárok kíséretében tanulmányi kiránduláson vett részt Bukarestben. A színes programok mellett nemcsak a kultúrának jutott hely a palettán, de a kötetlen kirándulásnak és az esztétikai élvezeteknek is jutott szerep. A kirándulásról, tapasztalatokról kérdeztük Bán Balázs Barna és Sebestyén Dorottya elsőéves világirodalom-angolnyelv szakos hallgatókat. – Milyen elvárásokkal indultál útnak? Bán Balázs Barna: – Én igazán semmi komolyabb elvárással nem indultam útnak, szerettem volna csupán élvezni a kirándulás lehetőségét és megismerkedni a bukaresti magas kultúrával. Sebestyén Dorottya: – Ezelőtt még sosem jártam Bukarestben, így egyrészt örültem a lehetőségnek, másrészt pedig reméltem, hogy minél többet megtudok a fővárosról és felejthetetlen emlékekkel térek vissza. – Mi volt újdonság számodra a városból? B. B. B.: – Újdonság volt számomra a magyar kultúrát terjesztő Liszt Intézet jelenléte, létezése egy teljesen román kulturális környezetben. S. D.: – Szinte minden. A régi stílusú és modern, 21. századi üvegépületek egymásutánisága, a zsúfolt forgalom, a népszerű terek, kiállítások, a város pörgős hangulata egészében. – Milyen benyomással maradtál az út végén? Változott-e a véleményed Bukarestről? B. B. B.: Az út végén igazán honvággyal, és mégis rengeteg pozitív élménnyel tértem magamhoz, meg aztán haza is. Megkedveltem a fővárost, azonban a rengeteg ember, a nyüzsgés nem volt ínyemre. S. D.: – Érkezésünk napján, pénteken számomra kissé terhesnek éreztem a várost, a nyüzsgést. A szombati nap azonban nagyszerű élmény volt a változatos programjaival, valamit a város egy kis részének felfedezésével. Bár az világossá vált számomra, hogy hosszabb időt nem tudnék eltölteni ott erős honvágy nélkül, összességében sokkal pozitívabban alakult a benyomásom a városról, mint amire számítottam. – Milyen látványosságokat tekintettetek meg? Melyik tetszett a legjobban? Miért? B. B. B.: – A látványosságok közül nagyon tetszett a Diadalív meg a Román Nemzeti Galéria. A Diadalív azért volt különleges, mert szó szerint óriási volt, a galéria meg a rengeteg gyönyörű és Tapodi tanárnő útmutatásában érdekfeszítő képek halmaza miatt. S. D.: – A Magyar Kulturális Intézet, Galeria de Artă Europeană/Română, Ateneu, Teatrul Național, Piața Unirii stb. Én az utóbbi kettőt emelném ki kedvencnek, hiszen varázslatosnak éreztem, ahogy az operett utáni séta közben a kivilágított szökőkút látványa fogadott. – Milyen kulcsmozzanatot emelnél ki a kirándulásról, amelyet magaddal viszel emlékként? B. B. B.: – Élmény volt metrózni, első és remélhetőleg nem utolsó ilyen tapasztalatom ez Bukarestben. Emellett a Liszt Intézetben a könyvturkáló is nagyon emlékezetes marad, nem csak a szabadon választott és ingyen elhozható Thomas Mann-könyvek miatt, de a kedves és sugárzó személyzet által is. S. D.: – Mivel elsősorban operettet nézni mentünk, így az a pillanat mindenképp kulcsfontosságú volt, amikor elcsendesedett a közönség, és kezdetét vette a várva várt előadás. – Mi a véleményed a Kiss me Kate! című színházi előadásról? B. B. B.: – Nagyon tetszett a háttér kivitelezése a Kiss me Kate! világító, néha-néha villogó betűk segítségével. A darab megértése azonban kicsit nehézkes volt a román nyelv nyelvi akadálya miatt számomra – ennek ellenére tényleg csak pozitív dolgokra tudok gondolni az előadás kapcsán. Gyönyörű kosztümök, táncos kíséret, hasonlóan elképesztő zenekar. Szívesen megnézném őket még egyszer! S. D.: – Rendkívül látványos, gyönyörű, humoros, figyelemfelkeltő. Sajnos nem minden viccet értettem meg, azonban követhető volt a történet, és élményként emlékszem vissza rá.

Sántha Kriszta-Hanna