borús égbolt
havazás
Medvesztori
Egyik ismerősöm újságolta, hogy hétvégi házát meglátogatta a medve. Nem egy medve, anyamedve vagy egy bocs, hanem A Medve. Mert mindenhol A Medve jár, legfőképp ott, ahol nem kell. Vagy nem kellene. A tányértalpú átmászott a kerítésen, betörte a ház egyik földszinti ablakát – két üveges nyílón hatolt át –, kinyitotta a kamraajtót és megevettt legalább fél tucat befőttesüveg zakuszkát. (Lehet, hogy nem mindenki érti ezt a szót, de aki evett belőle, tudja, miről beszélek. Még az is lehet, hogy A Medve is tudta mi az, kóstolta, vagy legalábbis hallott róla.) Csupán két üveget tört össze, a többit akkurátusan, nagy szakértelemmel kibontotta, és fényesre nyalta a belsejüket. Mivel sovány kosztnak bizonyult a gombás, a paszulyos meg a vinettás főzet – amolyan egyetemistakaja, én magam is jobban szeretem szalonna, füstölt kolbász vagy más, tartalmasabb nyalánkság kísérőjeként –, hát pótolnia kellett valamivel: a hűtőben talált két-három műanyag flakon ketchupot – ugye, a gyermekek szerint semmi sem ehető ketchup nélkül! –, s azokat pusztította el. Aztán mint aki jól végezte dolgát, ott távozott, ahol bement a házba.
Ismerősöm utólag tudta meg, hogy a nagyvad nagyon éhes lehetett, ugyanis előtte a szomszéd pincéjében leltározott, de mivel ott nem kapott csak nyers zöldséget és nagyon elutasító fogadtatást – a gazda bádogedényeket verve egymáshoz próbált zajt kelteni, hogy elijessze a látogatót, de csak annyira ment vele, hogy a mackó kissé távolabb leült és nyugodtan végignézte és -hallgatta a nem túl vendégszerető házigazda kortárs komolyzenei produkcióját –, továbbállt és másutt keresett élelmet. Így kereste fel ismerősömet, majd utána a következő szomszédot látogatta meg. Ott, mivel a férj nehezen mozog, inkább a földszinten szokott aludni, a feleség pedig az emeleti hálót birtokolja. Aznap éjjel azonban a férj is felhúzódott az emeletre – szerencséjére, mert így elkerülte a macival való szemtől szembeni találkozást. Míg a hívatlan vendég rámolt, addig az ijedt házigazdák telefonon értesítették a közelben lakó ismerősöket, hogy... tegyenek valamit. S hát a szegény ismerős mit tudott tenni, autóba ült, odahajtott a segélykérő házához, a fényszórókat a házra irányította és eszeveszetten nyomta a dudát. Erre, vagy csak mert elunta a helyzetet, de tény, hogy a mackó odébbállt.
Ismerősöm gyorsan intézkedett. A világhálón villanypásztor-forgalmazó cégek elérhetőségét kereste, s talált is csekély húsz kilométerre egyet. Autóba vágta magát, felkereste a forgalmazót – akiről helyben derült ki, hogy gyártó is, a szimpatikus fiatalember jó érzékkel találta meg azt a piaci szegmenst, amely vevő erre a nem túl bonyolult dologra: az állataikat egyben tartani, védeni akaró gazdákat, illetve a mezőgazdasági területeiket, birtokukat védeni akarókat. Hogy mennyire jó lehet az üzlet, láthatja bárki, ha végigmegy Tusnádfürdőn és megszámolja, hány ingatlant vettek körül villanypásztorral.
Nos, két nap alatt ismerősöm se kertelt sokat, hanem bekertelte telkét medve elleni villanypásztorral. S elégtétellel nyugtázta, hogy a medve javára álló 1–0-s állást 1–1-re szépítette. Reméli, ezzel beállt az egyesúly, s nem látogatja meg ismét A Medve.
Sarány István
web.jpg)
.jpg)
