borús égbolt
Másnapok
Lapunk hasábjain a múlt héten tettem említést a Kolozsvári Magyar Napokról. A fesztiválról, amelynek van szellemisége. Valóban élmény volt a részese lenni. Most azonban valamiért az jutott eszembe, amit egyik volt kollégám mondott néhány évvel ezelőtt, amikor lejárt a rendezvénysorozat éppen aktuális kiadása. Előbb feltette a költői kérdést: mi következik a Kolozsvári Magyar Napok után? Majd megadta a választ: a kolozsvári magyar másnapok. Persze lehet mosolyogni a megállapítás kissé áthallásos, tréfás mivoltán, de azért van ebben valami.
A jelenség ugyanis itthon, a kies Székelyföldön is ismerős lehet a számunkra. A nyári szabadságolások után, ahogy közeleg az ősz, olyan érzésünk támadhat, mintha minden egy kicsit megfakulna.
Évente ismétlődik ez is, ciklikusan, szinte menetrendszerűen, mint valami szertartás. Nehéz ilyenkor szabadulni attól a gondolattól, hogy minden elmúlik. Minden véges. Hogy az, ami tegnap még állandónak, biztosnak tűnt, az ma már esetleges és bizonytalan. Az ember fia – vagy történetesen lánya – óhatatlanul elkezd nosztalgiázni ilyenkor.
Szokták mondani, hogy az ábrándozás az élet megrontója, de nem biztos, hogy ez az állítás száz százalékig fedi a valóságot. A nyár emlékeiből ugyanis erőt lehet meríteni. Talán nem olyan merész kijelentés, hogy valamennyiünknek van szüksége pihenésre. A pihenés teszi lehetővé számunkra, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, és hétköznapi ügyes-bajos dolgainkra kicsit kívülállóként tekintsünk. Az állandó hajtás, stressz különben leamortizál. Fáradtan sokkal mogorvábbak vagyunk, ami nemcsak nekünk nem tesz jót, hanem a környezetünknek sem. Emberi viszonyaink is megsínylik olykor az ilyesmit. Azután persze nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba. Ezek ugyanis azok a másnapok, amikor szembesülünk újra a valósággal. Ez a szembesülés el tudja venni a kedvünket. De akkor meg ugye minek egyáltalán szabadságra menni? Ez a költőinek tűnő kérdés ugyanakkor nem megalapozott. Azért nem az, mert valójában nemcsak a pihenésre, hanem a másnapokra is szükségünk van. A pihenésre azért, hogy feltöltődjünk, a másnapokra azért, hogy megértsük a helyünket a világban. Motivációt meríthetünk a derűs emlékekből: ezekért érdemes dolgoznunk!
Kiss Előd-Gergely
