enyhe havazás
Ma gyereknek lenni jó
Csíkszereda kifejezetten gyermekbarát város – mondta egy beszélgetésünk alkalmával egyik ismerősöm, akinek két kisgyermeke van. Az illető nem csíkszeredai, sőt nem is székelyföldi, Erdély több városában élt korábban. Mégis az összes város közül itt neveli legszívesebben az apróságokat. Kénytelen vagyok egyetérteni vele, mert tapasztalatból állítom, hogy ma Csíkszeredában gyereknek lenni sokkal jobb, mint a 90-es években, amikor én voltam leányka. Mi, „blokkos” gyerekek, lakáskulccsal a nyakunkban szaladgáltunk a rozsdás garázsok között, kergetőztünk a porban. Két negyedben is volt egy-egy betonba öntött, semmilyen szempontból sem biztonságos csúszda, amin mindig elszakítottuk a nadrágunkat – néha meg is sebeztük magunkat –, amiért aztán meg is kaptuk a fejmosást otthon.
Akkor nem panaszkodtunk, hogy a vasból készült „lipinka” nem működik, a „körforgónak” nincs alja és benőtte a fű, tehát nem is forog. Így is megtaláltuk a nekünk tetsző elfoglaltságot, de nem bántuk volna, ha jobb lenne, igaz, nem nagyon ismerhettük, hogy milyen a jobb. Akkor ez volt a természetes.
Nem jöttek velünk szembe plakátokon a mindenféle, gyerekeknek szóló foglalkozások, a koncertek tömkelege, nem volt Lurkó Fesztivál, csak óvoda volt meg iskola (néha bábszínház). Aztán mire a mi generációnk kinőtte ezt a játszós kort, színháza lett a városnak, elkezdték lecserélni, felújítani a játszótereket, és lassan minden barátságosabb lett. Gondolom, hogy a mostani kisgyerekes szülők is találnak kivetnivalót a város gyerekbarátságában, pedig sokan ugyanebben a „blokkos” környezetben nőttek fel.
Nem baj az, ha jobbra vágyunk, az viszont lelombozó, hogy minél több a lehetőség, annál több a panaszkodás is. El tudom képzelni, hogy szüleinknek egy rongybaba elég volt a kitörő örömhöz. Nekünk már Barbie-baba kellett. Ma meg már számtalan lehetőség közül lehet választani otthon, a lakásban, a városban és azon kívül is, de valahogy ezt mégsem tudjuk eléggé értékelni.
Márk Boglárka
-min.jpg)
