tiszta égbolt
Leszázalékolva
Nem Piroskát csalogatták az erdőbe. Nem. A csalogató sem farkas volt. A könnyen jövő pénz és az erre ráépíthető propaganda volt az, ami elvakította a gazdák egy részét. Nem egyszerre, ciklusokban fedezték fel az Unió földes támogatását. Az elvégzett munka, amiért korábban nem adtak pénzt, illetve csak néhány terű széna volt a fizetség, hirtelen sokat ért. Az euróárfolyamnak nagyobb tétje lett, lassan nem a terű szénáért, hanem az eurós támogatásért értékelődtek fel a hegytetőn lévő kaszálók, legelők. A propaganda részévé vált, hogy milyen jó, hogy falvainkba egyre több és több uniós támogatás jön. Volt, aki szavazatokban mérte a sikert, más a népes fórumokon örvendhetett az elégedett gazdák dicséretének. Akadt, aki előre halkan, majd egyre hangosabban figyelmeztette a gazdákat: a támogatás nem ingyen pénz, és ezért a földeket is meg kell művelni, még a hegytetőn is.
Az uniós pénznek örvendő kisgazdák többségét nem érdekelte, amikor harminckét oldalas paksaméta végén kézjeggyel kellett felelősséget vállalni. A sokszor, folyamatosan változtatott játékszabályok, a sorbaállás mellett a vállalások elolvasására, megértésére nem jutott idő. Pedig az egész évi gazdálkodás menetét felülírták ezek a vállalások. A lap alján lévő kézjegy felrúgta az évtizedes szokásokat, a gazdálkodás bejáratott menetét.
A vállalásokat előbb-utóbb számon kérhetik. Javában zajlanak a földalapú támogatások ellenőrzései. Most nem a mezőn, hanem az istállóban veszik számba azt, amit a papírok mutatnak. Na, itt kezdődnek a problémák. Amikor az ősszel a havasról hazatért állat a hűtőszekrény fiókjában hallgat meredten, vagy esetleg egy másik gazdánál kérődzik. Az állatvándorlás, a létszám változása bejelentésköteles. A karácsony, a szilveszter, de most még a kosaras bálok sem szolgálhatnak mentségül a gazdának a vállalások mulasztásáért. Amikor az ellenőr a hátsó udvarra kéredzkedik, már késő a magyarázkodás. Könnyen lehet egy jó gazdából is leszázalékolt.
Daczó Dénes
