Az, hogy a hazai gyakorlatban az ingatlanhitelek rendszere tekintetében sok minden nincs rendjén, már régóta köztudott, emiatt számos bírálat érte a hazai bankrendszert, beleértve a jegybankot is. A helyzet jobbítására vonatkozóan a mindenkori kormányok, valamint a törvényhozás többször is ígéretet tett, s rég tudni arról, hogy szándékok fogalmazódtak meg egy másabb jogszabályozás kidolgozása tekintetében. A vonatkozó tervezetekről, elképzelésekről már az elmúlt év folyamán is lehetett olvasni, de érdemben e hónapig nem történt semmi. Most már viszont megszületett a jogszabály, amely e hét végén, pontosabban szeptember 30-tól kezdődően lép hatályba. A Hivatalos Közlöny szeptember 20-i számában jelent meg az ingatlan javakra a fogyasztóknak felajánlott hitelszerződésekre, valamint a fogyasztói hitelszerződésekre vonatkozó 2010/50-es sürgősségi kormányrendelet módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2016/52-es sürgősségi kormányrendelet. Azt a kormány szeptember 14-i ülésén fogadták el, többek között arra való hivatkozással, hogy az ingatlan hitelszerződésekre vonatkozó hazai jogszabályozás nem teszi lehetővé az Európai Parlament és az Európai Tanács 2014/17/EU direktívájának gyakorlatba ültetését, s ennek okán országunkkal szemben kötelezettségszegési eljárást indíthat az Európai Bizottság. Amúgy a szóban forgó direktívának a tagállamok jogszabályozásába való beültetésének az utolsó határideje március 21-én már lejárt. Nem térnénk ki ennek a direktívának az ismertetésére, csupán arra utalnánk, hogy az olyan intézkedéseket irányoz elő, amelyek a fogyasztók hathatósabb védelmét helyezik előtérbe, például a valutaárfolyamok ingadozása okán. Továbbá a szerződéskötést megelőző egyes vetületekkel is számol a direktíva olyan értelemben, hogy a fogyasztó megfelelő módon és tökéletes helyzetismeret tükrében legyen képes a számára legmegfelelőbb banki ajánlat mellett dönteni. Említést érdemel az is, hogy a törlesztési nehézségek jelentkezése esetén is hathatósabb védelemben kell részesüljön a fogyasztó, például a kényszervégrehajtás vagy a behajtó cégek eljárásaival szemben. Ezeket az ismérveket, elvárásokat próbálja lényegében beültetni a hazai jogszabályozásba a most megjelent, illetve hatályba lépő sürgősségi kormányrendelet. Ezentúl, azaz a jövőben Egy igen terjedelmes, 138 szakaszt tartalmazó jogszabályt dolgozott ki a kormány, s annak vannak olyan jogtechnikai, illetve banktechnikai előírásai is, amelyek esetleg gondot jelenthettek a kívülálló (beleértve a jelenlegi vagy a majdani banki ügyfelet is) számára. Talán ezért is került be ebbe a kormányrendeletbe az a 3-as szakasz, amely tisztázza és meghatározza az abban szereplő fogalmakat, továbbá a pénzügyi nevelésre vonatkozó előírásokat tartalmazó II-es fejezet. De ilyen összefüggésben utalhatunk a 3-as és a 4-es fejezetekre is, az előbbi a hitelszerződés megkötését megelőző előzetes eljárásokra és információkra vonatkozó előírásokat tartalmazza, az utóbbi pedig a hitelszerződésre vonatkozó információkat és jogokat. De ha már itt tartunk, arra is utalnunk kell, hogy az információszolgáltatás a hitelfolyósítóra nézve eddig is kötelező volt, de azt rendszerint igen „szűkszavúan”, illetve nagyvonalúan és felületesen végezték, s az ilyen viszonyulás utólag számos nehezen kibogozható bonyodalmat okozott. De térjünk vissza a sürgősségi kormányrendeletre. Annak első 29 szakasza révén tulajdonképpen az ingatlanhitelek esetében új rendszert kívánt meghonosítani a jövőre nézve a kormány, mindenekelőtt oly módon, hogy hathatósabban érvényesülhessenek a fogyasztók, azaz a hitelezettek érdeke, illetve érdekvédelme, s ebben az összefüggésben érdemlegesebb szerepkört gyakorolhasson az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóság (ANPC). A most hatályba lépő jogszabálynak ez a nagy fejezete, azaz az első 129 szakasz előírásai csak a jövőre vonatkoznak, s ez azt jelenti, hogy azok a kormányrendelet 135-ös szakasza értelmében nem alkalmazandóak azon hitelszerződések tekintetében, amelyeket előzetesen már megkötöttek és azok a hitelfolyósítás vagy -törlesztés fázisában leledznek. Hogy miért döntött így a kormány, arra egyszerű a magyarázat: ilyen jellegű jogszabályozásnak nem lehet visszamenőleges hatálya, s következésképpen nem lehet abba beépíteni olyan előírásokat, amelyek átszabnák egy már megkötött és érvénybe lépett szerződés kikötéseit. Tetszik, nem tetszik, ezzel számolni kell, de mindenképp üdvözlendő, hogy a jövőben a bankoknak, a hitelfolyósító pénzintézeteknek beszűkül majd a mozgásterük a szerződések megkötését követő időszakokban. Ilyen vonatkozásban érdemes utalnunk például a kormányrendelet 16-os szakaszára, amely előírásai értelmében a jövőben a szerződések megkötését követően tilos lesz a díjszabások, a jutalékok szintjének a megemelése, újabb jutalékok, díjszabások és másabb költségtételek bevezetése, bármilyen költség felszámítása a részletek átütemezése, kérelmezése vagy elfogadása esetén stb. Átolvasva a már említett szakaszokat, azok fényében azt tanácsolnánk a majdani banki ügyfeleknek, hogy éljenek azokkal a jogosultságokkal, amelyek a szerződéskötést megelőző eljárások során biztosítottak számukra és határozottan igényeljék a hitelfolyósítótól azokat az információkat, amelyeket előír a jogszabály. Továbbá ügyeljenek arra is, hogy a hitelszerződésbe ténylegesen bekerüljön az is, amiről e vonatkozásban rendelkezik az új jogszabály. Éjjel ne zavarj!... A mostani jogszabály másik nagy fejezetét képezik a fogyasztói hitelszerződésekre vonatkozó 2010/50-es sürgősségi kormányrendeletet újólag módosító és kiegészítő rendelkezések. Az már nem annyira terjedelmes, alig hat szakaszról van szó. De ugyanakkor a szóban forgó kormányrendeletbe bevezettek két új szakaszt is. Számos újdonságot tartalmaz a már említett 2010/50-es sürgősségi kormányrendelet tekintetében a mostani jogszabály. Így például mindazon jogi személyiségű entitások (másabbak, mint a hitelfolyósítók), amelyek kinnlevőség-visszaszerzési (behajtási) tevékenységet fejtenek ki, ezentúl legalább 500 000 lejes törzstőkével kell rendelkezniük, annak hiányában nem fejthetnek ki behajtói tevékenységet. Amennyiben az adósság átruházásáról van szó, egy másik cég (rendszerint a behajtó cég) javára, arról tájékoztatni kell a fogyasztót, azaz a meghitelezett személyt, ugyanakkor a behajtó cégnek Romániában székhellyel kell rendelkeznie, illetve képviselettel vagy kirendeltséggel. Jó tudni azt is, hogy a kinnlevőség visszaszerzésére jogosult entitás nem számíthat fel különböző jutalékokat, kamatokat és büntetőkamatokat, kivételt képezve a törvényes büntetőkamat. És ha már a tilalmakról esett szó, akkor feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy a behajtó cégek ezentúl nem használhatnak agresszív „technikákat”, beleértve a hitelezettre vagy annak rokonaira való pszichikai nyomásgyakorlást, vagy olyan eljárást, amely sértheti annak (azok) hírnevét. Továbbá a fogyasztó, azaz a hitelezett személy a tartozásvisszaszerzési eljárás során nem kereshető fel annak munkahelyén, illetve szigorúan tilos a munkahelyén történő kapcsolatfelvétel. Ezentúl véget kell vetni ama gyakorlatnak is, miszerint bejárati ajtókra függesztenek ki a behajtó cégek felszólításokat, jegyzékeket a kinnlevőség visszaszerzésére, visszaigénylésére vonatkozóan (e tekintetben kivételt képez a törvényszéki végrehajtó vagy a bíróság által kibocsátott végzés). És van még egy igen érdekes, de egyben fontos tiltó rendelkezés: 20 óra és 9 óra között nem kommunikálhat a behajtó cég az adóssal. Határidők A kormányrendelet úgymond teret szentel azoknak a cégeknek is, akik hitelközvetítési (intermediari de credite) tevékenységet folytatnak. Ezekre vonatkozóan is jó néhány „rendteremtő”, illetve megszigorító előírást tartalmaz a jogszabály. Így például azok a közvetítők, akik a kormányrendelet hatályba lépésének időpontja előtt is ilyen jellegű tevékenységet fejtettek ki, azt folytathatják március 21-ig anélkül, hogy bejegyeztetnék magukat az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóságnál. Ugyanakkor azonban legkésőbb december 30-ig jelezniük kell a szakhatóságnál és bizonyítaniuk kell, hogy ilyen jellegű tevékenységet a kormányrendelet megjelenése előtt folytattak. A behajtó cégek esetében is bekövetkezik egy ehhez hasonló kötelezettség: 2017. január 1-től kinnlevőség-visszaszerzési tevékenységet csak olyan entitások végezhetnek, amelyek bejegyeztettek az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóságnál. A bejegyeztetés végett majd egy kérést kell benyújtaniuk a szakhatósághoz, amelyhez mellékelniük kell a törvény által előírt feltételek teljesítésére vonatkozó dokumentumokat. A szóban forgó feltételek között említhetjük meg azt, hogy Romániában kell rendelkezniük székhellyel, a cégvezetőknek jobb hírnévvel kell rendelkezniük, valamint a tevékenységgel összefüggő szakmai ismeretekkel és tapasztalattal, továbbá az alkalmazottak bérezésénél nem lehet kizárólagos szempont a kinnlevőségek visszaszerzésének aránya vagy kvantuma. Egyébként az ANPC elnöke rendeletével kell jóváhagyni november 30-ig a behajtó cégek bejegyeztetésére vonatkozó eljárást. (A törvény értelmében adott esetekben a szakhatóság megtagadhatja a bejegyeztetést.) Említettük, hogy a kormányrendelet értelmében kitágul és fokozódik az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóság szerepköre is. Nos, ezzel a megnövekedett szerepkörrel hozható összefüggésbe az is, hogy ennek a szakhatóságnak a keretében új struktúrák jönnek létre, s ugyanakkor létszámkeretét 27 állással bővítették ki. Végezetül, de nem utolsósorban még egy dolgot hangsúlyoznunk kell: a most megjelent és hatályba lépő sürgősségi kormányrendelet 136-os szakasza értelmében ez a jogszabály nem érinti a „hitelcserével” kapcsolatos 2016/77-es törvény előírásait (amúgy, amint az ismeretes, ennek a törvénynek a gyakorlatba ültetése gyakorlatilag elakadt), ugyanis a kereskedelmi bankok egy része alkotmányossági aggályok okán az Alkotmánybírósághoz fordult, s az a közeljövőben fogja napirendre tűzni a beadvá­nyok tartalmazta kifogásokat. Hecser Zoltán