Amolyan országjáró körútba kezdett az elmúlt hetekben a kormánypárt csúcsvezetése, élén Liviu Dragnea pártelnökkel, jobb oldalán ott lévén Dăncilă kormányfő is. Tulajdonképpen egy kampánykörútról van/lehet szó, nevezetesen a közelgő európai parlamenti választásokkal kapcsolatosan. Egyebet se hallani, mint öntömjénezést, amiért akár dicséret is megilletheti a szociáldemokratákat, főleg a „jónépről” való messzemenő gondoskodásuk okán, ami tükröződik a lakosság életszínvonalának emelkedésében is. Legalábbis állítólag. Nem feledkeztek meg a politikai ellenfelekről sem, mindenekelőtt Johannis államelnökről, de ez esetben a „szóbőség” kimerül a bírálatokban, a szemrehányásokban, mi több, az ócsárlásban, a gyalázkodásban. Vitathatatlan, hogy adott területeken, adott esetekben képes volt eredményeket felmutatnia a jelenlegi kormánypárt, illetve a kormánykoalíció, de a dolgokat eltúlozni nem lehet, s a szép szavakkal nem lehet elfeledtetni a mulasztásokat, a hibás intézkedéseket, azokat a súlyos visszásságokat, amelyek megmutatkoztak a kormánypárt törvénykezési ténykedésében, a kormányzati igen-igen ellentmondásos tevékenységben, de tükröződnek egyes makrogazdasági mutatókban is. Egyszóval a diadalmenet látszatának a keltése az, ami kiolvasható a pártelnök gyakran megismétlődő „szónoklataiból”, akárcsak a kormányfői expozékból. Tegyük hozzá, hogy a bő beszéd ellenére is meglátásunk szerint lenne még amiről beszélni. Például akkor, amikor a minimálbér, valamint az átlagbér megemelkedéséről áradozik a kormányfő, ejthetne egy-két szót arról is, hogy Románia az első évnegyed végén a toplista élére került, sajnos nem a gazdasági növekedés vagy a kivitel arányainak a fokozódása terén, hanem az infláció megugrása tekintetében. Az Eurostat április 17-i jelentése szerint országunk a maga 4,2%-os inflációjával magasan vezeti az uniós ranglistát, jóval megelőzve a 3,8%-ával a második helyet elfoglaló Magyarországot. (Egyébként az Európai Unió szintjén az éves átlagos inflációs ráta 1,6%-os volt, s annak közelébe lévén többek között a szlovéniai, az ausztriai, a lengyelországi és a németországi.) A múlt csütörtöki kormányülésen azzal kérkedett, hogy a gazdaság „jó alakulásának bizonysága az is, hogy február hónapban Románia második helyre került az építkezési munkálatok terén”. Nem az építkezésekről van szó, hanem a lakásépítkezések százalékarányban kifejezett bővüléséről, másrészt pedig ilyen tekintetben nem sokat mond az, hogy februárban nagyobb volument végeztek el, mint a megelőző esztendő februárjában. Már csak azért is, mert február nem jellemző az ilyen jellegű munkálatok szempontjából, másrészt pedig egy év 12 hónapból áll. Azt is elmondta, hogy két hónap viszonylatában a szolgáltatások exportja közel 600 millió euróval, azaz 17,5%-kal bővült. Lehet, de nem ártott volna, ha arra is utalt volna, hogy két hónap viszonylatában „rekordot döntött” Románia kereskedelmi mérleghiánya, s ez mindenekelőtt annak okán, hogy az import jóval erőteljesebben gyarapodott, mint az export. Apropó kormányülés: azt állítólag azért halasztották el szerdáról csütörtökre, mert szerdán döntött a kormánypárt csúcsvezetése az esedékessé vált minisztercserékről, illetve Toader igazságügyi miniszter lemondatásáról vagy esetleges menesztéséről. Ez utóbbi variánsok kapcsán tárgyalt négyszemközt több mint másfél órán át csütörtökön a kormányülést megelőzően Dăncilă kormányfő Toader tárcavezetővel. A jelek szerint a kormányfő a történtekről nemigen kívánta tájékoztatni a „nagyközönséget”, de még a kormány tagjait sem, lévén, hogy még csak szóba sem hozta a minisztercserék ügyét, sem pedig az igazságügyi miniszter „kérdéskörét”. (Egyébként az európai pénzalapokért felelős tárca nélküli miniszter, Rovana Plumb és a külhoniakért felelős tárca nélküli miniszter, Natalia Intotero lecserélése azért vált esedékessé, illetve időszerűvé, mert képviselőjelöltként indulnak az EP-választásokon. Toader igazságügyi minisztertől pedig azért kíván megszabadulni Liviu Dragnea és néhány csatlósa, mert párton kívüli lévén, állítólag megengedte magának, hogy ne értelmezze és alkalmazza szó szerint a pártvezetéstől érkező „ukázokat”.) Nem ide tartozik, de utólag a kormánypárt, valamint a kormányfő szempontjából „rendeződött”, legalábbis látszólag, Tudorel Toader sorsa, ugyanis az péntek reggelre benyújtotta a lemondását (azzal egyidejűleg amolyan ellentámadás kibontakoztatását is sejtetni engedte egy közösségi oldalon megjelentetett bejegyzésében). Továbbá arról is szólhatott volna a pártelnök, a kormányfő vagy akár valamelyik illetékes miniszter is, hogy a múlt esztendő utolsó napjaiban sikertörténetként bejelentett, illetve elkönyvelt 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletet miért is kellett úgymond suttyomban imitt-amott ismét átszabni a múlt heti kormányülésen elfogadott 2019/26-os sürgősségi kormányrendelet révén.