tiszta égbolt
Lélegzetelállító
Lélegzetelállítóan szép – szoktuk mondani olyan helyzetekben, amikor valami már annyira gyönyörű, hogy tovább nem lehet fokozni. Ilyenkor el is képzeljük magunkban, amint egy pillanatra még lélegzetet is elfelejtünk venni, annyira hatalmába kerít a csodálat a lenyűgöző látvány láttán. Szóval, nem akármilyen helyzetben szoktuk használni ezt a kifejezést, viszont vannak, akik erről megfeledkeznek. A minap egy régi kedves középiskoláskori pajtásom a közösségi oldalán hívta fel a figyelmet egy meglehetősen furcsa használatára a lélegzetelállító szónak. Jelzem, Pista barátom mérnökember, s mint ilyent, mindig is a pontosság jellemezte. Ezért nem hagyhatta szó nélkül, amikor egy megosztásban ezt olvasta: „Tegyél mézet és szódabikarbónát az arcodra! 15 perc múlva eláll a lélegzeted az eredménytől.” Úgy igaz, hogy a méz és a szódabikarbóna jótékony hatásairól egyre többen zengedeznek „örömódákat”, meg a brit tudósok is megmondták már legalább százszor, de ha nem mondták volna meg, akkor is tudnánk, hogy valóban sok mindenre jó. Na de ilyen hatásáról, mint amilyen szemet szúrt Pista barátomnak is, valóban nem hallottam, mint ahogy ő sem. A maga módján csendesen meg is jegyezte, bizonyára valami „újmódi kamikaze-módszerről” lehet szó, majd hozzáfűzte, ő inkább megvárja, hogy természetes úton távozhasson. Eleinte, nem értettem, mi baja, aztán mikor figyelmesebben elolvastam, értettem meg, mennyire rosszul használta valaki a lélegzetelállító szót. Mert gondoljanak bele: mi van akkor, ha valaki felkeni a mézet és a szódabikarbónát az arcára, és attól 15 perc múlva valóban eláll a lélegzete? Ezért minden eshetőséget számításba véve azt ajánlom, ha valaki mézet és szódabikarbónát ken az arcára, figyeljen oda, és közben ne felejtsen el lélegzetet venni! Tudják, ez a hosszú élet titka is: ne felejtsünk el közben lélegzetet venni!
Jánossy Alíz
.jpeg)
