A jelenleg hatályos nyugdíjtörvény, a 2010/263-as igen viszontagságos és újabb fordulatokban gazdag utóéletéről lapunkban már többször is beszámoltunk. Talán nem volt olyan esztendő 2011-től errefelé, amikor is ne került volna sor ilyen vagy olyan módosításra vagy kiegészítésre. Mindezzel egyidejűleg már-már feledésbe merültek azok az elvek is, amelyekre alapozni kívánták annak idején a hazai nyugdíjrendszert, nevezetesen a méltányosság, az igazságosság, a stabilitás és a transzparencia elve, valamint az a szándék, miszerint egy egységes rendszer fog meghonosulni. Az is igaz viszont, hogy a gyakorlatba ültetés során felszínre kerültek olyan részletkérdések, illetve olyan vetületek, amelyek tekintetében, amint az utólag kiderült, nem bizonyult eléggé körültekintőnek és egyértelműnek ez a törvény, azaz voltak olyan esetek is, amikor óhatatlanul szükségessé, illetve időszerűvé váltak bizonyos módosítások. Az idei esztendő sem bizonyult kivételnek a szóban forgó, 2010/263-as törvény módosítása tekintetében: a Hivatalos Közlöny július 14-i számában jelent meg az azt módosító 2016/142-es törvény, majd néhány napra rá, pontosabban július 23-án az ugyancsak módosító és kiegészítő jellegű 2016/155-ös törvény. Mindkét jogszabály esetében azokban szerepelnek a nyugdíjazásban esetenként szerepet játszó munkafeltételekkel kapcsolatos előírás-módosítások is. (Egyébként e két törvény fontosabb előírásairól lapunk július 21-i számában már beszámoltunk.) Most egy újabb hasonló jellegű törvényről adhatunk hírt: a Hivatalos Közlöny október 13-i számában jelent meg és november 12-én válik hatályossá ama 2016/172-es törvény, amely révén újólag kiegészítették a nyugdíjtörvény, a 2010/63-as törvény 158-as szakaszát. Ez a szakasz az I-es, valamint a II-es munkacsoportban realizált hozzájárulási periódusra vonatkozik, s mint ismeretes, ezek a megnevezések kikerültek a jogszabály szövegéből, jelenleg a II-es munkacsoport helyett a „rendkívüli feltételek”, az I-es munkacsoport helyett pedig a „különleges feltételek” szintagma használatos. Amúgy a szóban forgó szakaszt módosították a múlt esztendő júniusában megjelent 2015/155-ös törvény révén is. A mostani törvény révén a 158-as szakaszba bekerült öt új bekezdés. Lássuk, miről is van szó. Egyrészt arról, hogy a 2001. április 1. előtti az I-es és/vagy a II-es munkacsoportban realizált szolgálati periódust a munkakönyvvel igazolják, már amennyiben azt az 1976/92-es dekrétum előírásainak a betartásával töltötték ki. Amennyiben viszont a szóban forgó periódusok nincsenek bejegyezve a munkakönyvbe, vagy a bejegyzés helytelen, illetve hiányos, bizonyító erővel bír az az igazolás, amelyet a munkáltató (az egykori munkáltató) vagy a levéltárak törvényes birtoklói bocsátanak ki. Másrészt a kiegészítő bekezdésekben az is szerepel, hogy mi is értendő az ellenőrizhető dokumentumok fogalma alatt. Nevezetesen egy olyan közigazgatási okirat, amelyben névlegesen szerepelnek azok a személyek, akik besorolva voltak egy felsőbb munkacsoportba, vagy ha ez hiányzik, akkor egy olyan közigazgatási okirat, amelyből kiderül a munkahelyek besorolása egy felsőbb munkacsoportba, továbbá az egyéni munkaszerződés, a kollektív munkaszerződés, belső rendeletek, olyan közigazgatási okirat, amely révén módosult a munkahely vagy a szolgálati feladatkör, kivonat olyan bérkifizetési listákról, amelyből kiderül a részleg/a műhely/a munkahely. Amennyiben viszont felmerül az I-es és/vagy a II-es munkacsoportba való besorolás törvényességével kapcsolatos gyanú, akkor a munkáltatók vagy a levéltárak bármelyik törvényes birtoklói arra kötelezettek, hogy a nyugdíjpénztár rendelkezésére bocsátanak 2001 április előtt kiállított dokumentumokat, azokat, amelyek alapján kibocsátottak olyan bizonylatokat, amelyek révén igazolták adott személyek besorolását az egykori I-es és/vagy II-es munkacsoportba. Továbbá a törvény szövegébe az is bekerült, hogy amennyiben az igazoló dokumentumokat a vonatkozó jogszabályok megsértésével bocsátották ki, akkor az azokban szereplő periódusok átkerülnek a normális munkavégzési feltételek közé. Egyébként a törvénymódosító indítványt ez év februárjában fogalmazta meg, illetve nyújtotta be a szociáldemokrata párt és az egykori UNPR 23 honatyája. A szenátusban áprilisban elutasították, de a képviselőház illetékes szakbizottságaiban kedvezően véleményezték, majd szeptember 5-én annak a plénumában vitatták meg és másnap el is fogadták. Az érdekesség kedvéért utalnánk arra, hogy a törvénymódosítási indítvány megindokolásában többek között az áll, hogy annak idején számos munkáltató nem tett eleget teljes egészében az 1990/50-es munkaügyi miniszteri rendelet előírásainak. (Ez a rendelet pontosításokat tartalmazott azon munkahelyekre, tevékenységekre és szakmai kategóriákra vonatkozóan, amelyek besorolandók az I-es és II-es munkacsoportba, a nyugdíjazás végett, s azt 2000-ben hatályon kívül helyezték.) Visszamenőleges hozzájárulás A Hivatalos Közlöny október 24-i számában jelent meg a 2016/186-os törvény. Sokak által már jó ideje szorgalmazott és igényelt törvényről van szó, lévén, hogy országszerte számos olyan személy van, akik valamilyen okból kifolyólag annak idején „kikerültek” a társadalombiztosítási hozzájárulást fizetők soraiból, ilyenképpen pedig nem realizálhattak hozzájárulási periódust sem. Nos, a mostani törvény e személyek számára teremt egy utólagos hozzájárulás-befizetési lehetőséget, méghozzá a nyugdíjtörvény, valamint az új Adótörvénykönyv előírásaitól eltérő módon. Ez tételesen azt jelenti, hogy azok a személyek, akiknek nincs nyugdíjas minőségük, befizethetik a társadalombiztosítási hozzájárulást azon időszakokra, amelyek során nem volt biztosítotti minőségük a köznyugdíjrendszerben vagy egy olyan nyugdíjrendszerben, amely nincs belefoglalva a köznyugdíjrendszerbe. Nyomatékolandó az is, hogy a most hatályba lépett törvény előírásai alkalmazása alól kivételt képeznek azok a személyek, akik az utólag módosított és kiegészített 2010/263-as, valamint az utólag módosított és kiegészített 2015/227-es törvény értelmében kötelezettek köznyugdíjrendszerben való biztosításra. Azok a periódusok, amelyekre eszközölhető a társadalombiztosítási hozzájárulás, azok, amelyek megelőzik a nyugdíjazási feltételek teljesítésének időpontját. A nyugdíjazási feltételek pedig mindenekelőtt a nyugdíjazási szabványéletkorra vonatkoznak, amelyeket a 2010/263-as törvény 5-ös számú melléklete tartalmaz. Amennyiben az érintett/érdekelt személyek a törvény feltételei közepette befizetik egy adott periódusra a társadalombiztosítási hozzájárulást, akkor az a periódus hozzájárulási periódusnak minősül. Ennek érdekében egy társadalombiztosítási szerződést kell megkötniük a törvény hatályba lépésétől számított hat hónapon belül. Egyébként ennek a szerződésnek a modelljét tartalmazza a törvény melléklete. Az a periódus, amelyre be lehet fizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást, a szerződés megkötésének időpontjától számítva a legutóbbi öt esztendő. Magyarán: legfeljebb egy ötéves időszakra lehet visszamenőlegesen befizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást. A kiszámítási alapot legalább a hatályos garantált országos minimális bruttó bér értéke képezi. Következésképpen havonta erre a minimálbérérték után kell befizetni a hozzájárulást, de a szerződésben rögzíthető mint kiszámítási alap egy ennél jóval nagyobb értékszint is, annak a felső határa a társadalombiztosítási költségvetés megalapozásánál használt országos átlagos bruttó bér ötszöröse. Az október 27-én hatályba lépett törvénynek érdekes a története: annak tervezetét még 2012 februárjában nyújtotta be Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő. A szenátusban az év szeptemberében elutasították, majd októberben ismertették a képviselőház állandó bürója előtt. A parlamenti eljárási folyamat 2012 októberében félbeszakadt, majd 2015 májusában a kormány azt kedvezőtlenül véleményezte. Megint bekövetkezett egy hosszas szünet, s majd ez esztendő júniusában kedvezően véleményezte a képviselőház munkaügyi és társadalomvédelmi szakbizottsága. Szeptember 19-én került fel a képviselőház plénumának napirendjére, majd 20-án megérkezett a Cioloș-kormány kedvező véleményezése is, és még aznap meg is szavazták. Kerekes képviselő a törvénytervezet megindokolásában többek között azt hangoztatja, hogy a szolgálati évek utólagos „megszerzése” iránt élénk érdeklődés mutatkozik itthon és külföldön élő román állampolgárok részéről, ugyanakkor eredményesnek bizonyult annak idején a hasonló előírásokat tartalmazó 2010/94-es sürgősségi kormányrendelet is. Elmélet és gyakorlat Van tehát két olyan jogszabály, amely gyakorlatba ültetésére – ahogy az lenni szokott – csak ezután kerül sor. Az előbbi esetében már eleve úgy tűnik, hogy egy bonyolultabb ügyről van szó, s ezt állítjuk annak tükrében, hogy az I-es és II-es munkacsoporttal és úgy általában a munkafeltételekkel kapcsolatosan az utóbbi évek során több módosító és kiegészítő sürgősségi kormányrendelet és törvény is megjelent. Esetenként egykori mulasztásokat, hiátusokat kellett, kellett volna pótolni, kiigazítani vagy éppenséggel pontosítani. Ilyen esetekben pedig rendszerint az eljárás is időigényesebbnek bizonyulhat. Hallgassuk meg, miként vélekedik a fentebb felvázolt 2016/172-es törvény, valamint a 2016/186-os törvény előírásairól Bán Katalin közgazdász, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár ügyvezető-igazgatója: – Csak megerősíteni tudom azt a feltételezést, miszerint e törvény előírásainak gyakorlatba ültetése nem történhet meg egyik napról a másikra. Újólag utalnom kell arra, hogy a munkacsoportokkal kapcsolatosan a megelőző idősza­kokban is jelentek meg amolyan kiigazító/helyreigazító jellegű jogszabályok, és ugyanez vonatkoztatható bizonyos jogosultságok utólagos megállapítási lehetőségére, illetve az azzal kapcsolatos eljárásokra is. Ennek ellenére továbbra is megmutatkoztak esetenként félreértések, félreértelmezések, sőt visszaélések is. Ilyen összefüggésben pedig meglátásom szerint a november 12-én hatályossá váló törvény révén egyértelműbbé kívánták tenni az egykori I-es vagy II-es munkacsoportba való besorolás utólagos igazolását, illetve megállapítását. Másképpen fogalmazva, a törvényhozó szándéka szerint precízebb és körültekintőbb módon kívánták leszabályozni ezt a problematikát. Ugyanakkor a törvény ismeretében az érintettek is tudatában lehetnek annak, hogy melyek azok az okira­tok, amelyek elfogadhatók, illetve eleget tesznek a törvényes követelményeknek. Ami pedig a szolgálati évek utólagos „megszerzését” lehetővé tevő, 2016/186-os törvényt illeti, az Országos Nyugdíjpénztártól (CNPP) pontosításokat is továbbítottak. Következésképpen belátható időn belül sor kerülhet az érintett személyekkel a törvényben előírt társadalombiztosítási szerződés megkötésére. A szerződésmegkötés a 2016. október 27. és 2017. április 27. közötti időszakban kérelmezhető. Az visszamenőlegesen a szerződés időpontjától számítva öt évre terjed ki. Így például egy virtuális számítás szerint, aki ezekben a napokban kötné meg a szerződést öt évre szólóan, akkor az a 2011 novembere és 2016 októbere közötti időszakot ölelné fel. Jó tudni azt is, hogy a kiszámítási alap „minimumát” képező országos minimálbér a szerződésben szereplő évekre vonatkoztatható, az 2011-ben 670 lej volt, 2012-ben és 2013 januárjában 700 lej volt, 2013 februárja és júniusa között 750 lej, 2013 júliusa és decembere között 800 lej, 2014 januárja és júniusa között 850 lej, 2014 júliusa és decembere között 900 lej, 2015 januárja és júniusa között 975 lej, 2015 júliusa és decembere között 1050 lej, akárcsak az idei esztendő januárja és áprilisa között, 2016 májusától errefelé pedig 1250 lej. Amennyiben egy adott, érdekelt személy a kiszámítási alapnak az országos átlagos bruttó bért választja, ugyancsak a különböző években érvényes értékszintet kell figyelembe vennie. 2011-ben például annak értékszintje 2022 lej volt, ezt követően évről évre emelkedett 2015-ben elérve a 2415 lejt, az idei esztendőben pedig a 2681 lejt. A törvény 4-es szakaszában előírt társadalombiztosítási hozzájárulási kvóták tekintetében érdemes utalni arra, hogy az 2011 és 2014 szeptembere között 31,3 százalék volt, 2014 októberétől errefelé napjainkig pedig 26,3 százalék. A szerződéskötő fél által megjelölt időszakra kiszámított társadalombiztosítási hozzájárulás teljes összegét be lehet fizetni egy összegben vagy részletekben is, például hónapokra felosztva, de tekintettel kell lenni arra, hogy a befizetési periódus nem haladhatja meg a hat hónapot. Tegyük fel például, hogy egy személy a 2014 és 2016 októberi időszakra, azaz 34 hónapra kívánja befizetni visszamenőlegesen a társadalombiztosítási hozzájárulást, s a kiszámítási alapként a mindenkori országos garantált minimál bruttó bért jelöli meg. Nos, a szóban forgó időszakra vonatkozóan összesen 9423 lejt kellene befizetnie, az pedig hat hónapos felosztásban havi 1570 lejt jelentene. Amúgy mindenki elvégezhet virtuális számításokat a fentebb felsorakoztatott számadatok alapján. Végezetül megemlítenénk, hogy az érdeklődők a kéréseiket máris benyújthatják és sor kerülhet a már ismertetett társadalombiztosítási hozzájárulási szerződés megkötésére is. Egyébként értesüléseink szerint Brassóban a törvény hatályba lépésének első napján máris 24 szerződést kötöttek meg. Hecser Zoltán