Az elmúlt esztendő novemberében már hírt adtunk, illetve beszámoltunk arról, hogy a szenátusban elfogadásra került ama törvénytervezet, amelynek kezdeményezője Tánczos Barna szenátor volt, s amely a napszámosok által alkalmi jelleggel kifejtett egyes tevékenységekre vonatkozó 2011/52-es törvény újólagos módosítását és kiegészítését „célozta meg”. Azóta közel hét hónap telt el, s némi megtorpanás után végül is a képviselőházban azt április 19-én egyöntetű szavazással elfogadták, majd az államelnök azt kihirdette április 29-én. Ezt követően a szóban forgó törvény, a 2017/105-ös, a Hivatalos Közlöny május 19-i számában jelent meg és a mai nappal hatályba is lépett. Annak idején nem vitattuk a törvénymódosítás célszerűségét és indokoltságát, mint ahogy a „káka tövén sem kívántunk csomót keresni”, bizonyos fenntartásokat fogalmaztunk meg, mindenekelőtt annak okán, hogy akarva, nem akarva, annak révén egy „keresztezésre” is sor került: a napszámostevékenységnek a szezonmunkával. Igen, mert a törvényben tételesen meghatározzák az alkalmi jellegű tevékenységek fogalmát: tevékenységek, amelyek esetlegesen, időnként vagy véletlenszerűen fejtődnek ki, amelyeknek nincs állandó jellegük. Ugyanakkor meg kell említenünk azt is, hogy a hazai jogszabályozás előtt nem ismeretlen a szezonális, az idénymunka fogalma sem, s arra vonatkozóan is léteznek törvényes előírások. A fentebb említett fogalom meghatározásából az is kikövetkeztethető, hogy a napszámosmunkának nem lehet folytonos jellege, mert akkor az nem lehet sem alkalmi, sem véletlenszerű, s éppen ezért építették be a törvény szövegébe annak meghozatalakor azt az előírást, miszerint egy naptári év időtartama során egyetlen napszámos sem fejthet ki ugyanazon haszonélvező (munkáltató) számára kumulálva 90 napot meghaladó tevékenységet. Amúgy feltételezhető, hogy bizonyos fenntartások késztették február végén a képviselőház munkaügyi és szociális védelmi szakbizottságát arra, hogy visszautasítsa a törvénytervezetet. Azt hangoztatták, hogy „a javasolt intézkedések meghaladják a törvény eredeti célját”. Igaz, hogy a többi szakbizottság azt kedvezően véleményezte április 3-án, pedig a munkaügyi és társadalombizottsági szakbizottság részéről is egy olyan újabb jelentés érkezett, amellyel helyettesítették a februárban keltezettet, s abban már kedvező véleményezés található. Még egyszer, anélkül, hogy a mostani törvény létjogosultságát vitatnánk, meglátásunk szerint az egy olyan kompromisszumos jogszabály, amely révén sikerült „belepréselni” egy olyan tevékenységet, nevezetesen a legeltetési tevékenységet, amely az adott körülmények között nemigen „találja meg a helyét” a Munkatörvénykönyv előírásai között. De lássuk a tényeket… Kivételes esetek A most elfogadott, a 2017/105-ös törvény értelmében módosult a napszámostörvénynek ama előírása, miszerint egyetlen napszámos sem fejthet ki ugyanazon haszonélvező (munkáltató) számára egy naptári év folyamán kumulálva 90 napnál hosszabb periódust olyan értelemben, hogy bevezették a kivételes eseteket: a szóban forgó periódus kumulálva 180 nap lehet, a juhok, a szarvasmarhák és a lovak szezonális legeltetési tevékenysége esetén, valamint az akkreditált egyetemek alárendeltségébe tartozó botanikus kertek keretében kifejtett szezonális tevékenységek esetében. (Íme a már említett „fogalomzavar”: akarva, nem akarva, a szövegbe bekerült a „szezonális tevékenység” szintagmája.) Egy másik módosító jellegű előírás értelmében a napszámost megillető javadalmazás kifizetésére, amennyiben a kifejtett tevékenység periódusa meghaladja a 30 napot, havonta is sor kerülhet, de csak akkor, ha erre vonatkozóan írásbeli megegyezés születik a napszámos és a munkáltató között. (Amúgy a törvény értelmében a szóban forgó kifizetésre a munkanap végén kell sor kerüljön, vagy legfeljebb a hét végén.) Ez a módosítás mindenekelőtt azzal számol, hogy esetenként a napszámos akár 180 napot is „napszámoskodhat”. Továbbá a napszámosok nyilvántartására vonatkozó törvényszakasz kiegészült egy új bekezdéssel, annak értelmében a szezonális legeltetési tevékenységet végző napszámosok esetében a nyilvántartási törzskönyvet hetente kell kitölteni és nem naponta. A felvázoltak tükrében elmondható, hogy nincs szó lényeges módosításokról, hanem a törvény két cikkelye esetében amolyan szövegkiegészítésről és egy másik szakasz esetében pedig egy új bekezdés beépítéséről. Gondok még lehetnek A pásztorok napszámosként foglalkoztatása tekintetében sem a törvény, sem pedig a mostani módosítás nem hárít el bizonyos problémákat, olyanokat, amelyekre már eleve ajánlatos lett volna „gyógyírt” találni. Itt van például a törvénynek az a rendelkezése, miszerint a napszámos által végzett tevékenység napi időtartama nem haladhatja meg a 12 órát. Rendszerint a gyakorlatban ez nem így van, mint ahogy az is nehezen képzelhető el, hogy valaki is korrekt és rendszeres módon nyilvántartaná a „szezonális legeltetési tevékenység” során naponta azt a maximális 12 órát. Továbbá a törvényben az is szerepel, hogy a haszonélvező (azaz a munkáltató) nem használhatja föl a napszámosokat egy harmadik személy számára végzendő egyes tevékenységekre. Mi lesz akkor, ha a pásztor több tulajdonos juhait vagy szarvasmarháit legelteti, mert ebben az esetben több munkáltatóról van, lehet szó. azok közül pedig ki fog eleget tenni a haszonélvezőre (azaz munkáltatóra) háruló kötelezettségeknek, valamint jogosultságoknak. Apropó, haszonélvező vagy munkáltató: a törvény értelmében a napszámos által végzett munkálatok haszonélvezője lehet jogi személy, engedélyezett magánszemély, egyéni vállalat és családi vállalat. Ezek szerint az a juhosgazda vagy szarvasmarhatartó, akinek nincs ilyen jogállása, nem foglalkoztathat napszámosokat. Nem, mert ő ugyan állattartó, de csak magánszemély minőségében, a napszámos igénybe vétele viszont feltételezi, hogy legalább engedélyezett magánszemélyi jogállással rendelkezzen. Hecser Zoltán