A Ceaușescu-diktatúra utolsó évtizedében látjuk egy fiatal lány életét egy erdélyi városban, majd követjük a kolozsvári egyetemi évei alatt, majd munkahelyein, mindezt olvasva csontig hatolt a rég „elfeledett” érzés és hangulat, hogy milyen volt a diktatúrában létezni, élni, átélni és megélni.
Az olvasókör tagjai egyetértettünk abban, hogy a regény szinte letehetetlen volt. Alig vártuk a késő estét, hogy folytassuk az olvasást. Nem könnyű és szép olvasmány, hanem végtelenül nehéz és zaklatott lelkiállapotba hozott, mert helyenként teljesen átéltem a főhős, Cristina érzéseit, máskor megdöbbentem, hogy mennyire másként élt meg bizonyos helyzeteket és életérzéseket. Sokszor úgy éreztem, hogy önéletrajzi regényt olvasok, és mivel én is abban az erdélyi városban éltem gyerek- és fiatalkoromban, majd ugyanabban a városban jártam egyetemre, mint a főszereplő, időnként déjà vu érzésem volt, máskor pedig ellenkezőleg, úgy éreztem, hogy mégis párhuzamos valóságként éltem meg én azokat az időket. Egy érzékeny értelmiségi nő életérzései, írói kibontakozása, mindennapi küzdelme a szürke, fojtogató diktatúra hétköznapjaiban, nem szokványos szerelmi története hullámvölgyei, szüleihez majd gyerekéhez fűződő bonyolult viszonya és a tehetetlenség érzése, mely áthatja a regény minden lapját. Talán csak akkor él át egy rövid boldog és „békés” időszakot, mikor súlyos gyógyszer- és alkoholfüggősége alakul ki. A kis ember sodródik helyzetből helyzetbe magatehetetlenül, egyik percben rendszerhű és előnyöket élvez, másik percben árulóvá és rendszertagadóvá válik, és mindezt úgy, hogy nem tudatos egyéni meggyőződésből, csak a körülmények és a kényszer hatására.
Az írónő kegyetlen szókimondással mutatja meg a főhős története által az emberi lét lezüllését, irányvesztését és tehetetlen kiszolgáltatottságát, a lélek törékenységét és az embertelen alattomos diktatúra sikerességét. A regény leglíraibb részei a fiának írt meséi, melyek által egy új világot teremt számára, és amíg a mese él, addig egy más élet reménye is él.
Akik olvastuk a regényt, mind megegyeztünk abban, hogy a vég sejtelmessége számunkra a reményt táplálja. 

Alina Nelega: Mintha mi sem történt volna. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2023