Pár évvel ezelőtt a Városháza és a Zöld Székely Egyesület jóvoltából annyi faanyagot kaptunk, amiből kerítést tudtunk állítani a Hunyadi János út 22. számú tömbház A lépcsőháza melletti zöldövezet körül. A vasoszlopokat, cementet, szeget és festéket mi, az itt lakók vásároltuk meg, és természetesen az egész munkálatot mi végeztük el, ami nem is volt kevés, a kerítés összhossza 80 méter. Akik nem ismerik a helyszínt, azok kedvéért vázolom: a Hunyadi utcából nyílik egy sehová sem vezető, névtelen bejáró út, a napközi otthon és az említett, bekerített zöldövezet között. Itt jön be a nagyméretű szemétszállító autó, mivelhogy valami eszement „illetékes” közvetlen a tömbházunk fala mellé rakatott le 3-4 szemetes-konténert (pontosan az ott lévő trafóház bejárati ajtaja elé. Ehhez mit szólnak a villamosságiak?). Ez a bekötőút amúgy is elég keskeny, és az ott parkoló személyautók miatt a szemetesek csak kínkeservesen tudnak, félig-meddig bejutni ide. Reggelenként itt forgalmi szempontból totális a káosz, vannak olyan apukák-anyukák, akik legszívesebben autóstól bevinnék csemetéjüket az óvó néni elejébe. Ezen a tenyérnyi helyen elképesztő lavírozások folynak a jövő-menő kocsik között. A saját szememmel láttam, hogy egy nagymama mellől „megszökött” kisgyermeket majdnem elgázoltak. A fent ismertetett állapotok miatt nem csoda, hogy a kerítésünket már vagy két alkalommal, több helyen is összetörték a kétbalkezes autósok. A megoldás kulcsa szerintem a városrendészetnél és a forgalmi rendőrségnél keresendő. És jó lenne nagyon sürgősen csinálni valamit, amíg nem történik valami tragédia. Ami a kerítésünk sorsát illeti, hát civilizált módon, egy felhívással fordulunk az ide bejáró autósokhoz: Tisztelt (?) sofőrök, megkérünk szépen, most már többször ne törjétek össze ezt a kerítést, mert elfogyott a faanyagunk és a türelmünk is…! Ui. Amerikában az alkotmány biztosítja azon állampolgári jogot, hogy a tulajdonos fegyverrel védheti a birtokát. No comment. Gál Péter, Csíkszereda