Közbiztonság
Nem értem, mi folyik Székelyudvarhelyen. Nem értem, miként lehetséges az, hogy különböző klánok, családok, bandák rettegésben tartsanak egy egész várost. És főleg azt nem tudom megérteni, hogy miért nem tesz senki semmit ellenük. Egyhetes a legújabb eset, amikor egy kápolnási srácot társával együtt a Kossuth utcában megvert egy mindenki által ismert „banda”.
Méltán háborodott fel mindenki, hiszen nem az első ilyen eset az elmúlt években. Ismeretlenek menetelést szerveztek vasárnapra a közbiztonság érdekében. Örvendetes hír, és egyben szomorú is. Örvendetes, hiszen mintegy hétszázan vonultak fel Székelyudvarhely utcáin az ügy érdekében. Szomorú viszont, hogy a 21. században még mindig ott tartunk, hogy nem merjük nevünket vállalni egy-egy ügy érdekében. Ott van a félelem az emberek agyában. Ott van az, hogy a nevem vállalásával a következő célpont akár én is lehetek.
A sétálók között természetesen voltak politikusok is. Alpolgármester, polgármesterjelölt, tanácsosok, ifjú politikusok, akik kiálltak az ügy érdekében. Viszont az ő felelősségük is, hogy a város odajutott, ahol van, hogy különböző bandáktól félni kell. Aktatologatás helyett jó lett volna konkrét problémákkal foglalkozni. Nem most, hanem korábban. De hát a város polgármestere, amikor saját közösségi oldalán úgy gondolja, hogy a tüntetés csak tűzszítás, akkor baj van… Baj van azzal is, amikor egyes fiatalok úgy gondolják, hogy a székelyudvarhelyi menetelést össze lehet mosni az országos tüntetésekkel, és ebből politikai deklarációt lehet tenni.
A közbiztonság érdekében viszont tenni kell, nemcsak nyilatkozatokat kiadni. A civilek nem hibásak azért, ami történik a városban. Nagyobb szinteken kell megoldani a problémákat, amelyhez jó volna, ha akarat is párosulna.
Darvas Attila