A választott nép életében Isten számtalanszor megmutatta, hogy velük van akkor is, amikor nem szolgálnak rá, vagy egyszerűen elfordulnak tőle. Sőt, Izajás prófétán keresztül megígéri a Fiú születését, amikor Ácház király nem mert jelet kérni, épp attól félve, hogy Isten közelsége veszélyt jelenthet számára.
Az ószövetségi jövendölés valóság lesz Jézus Krisztus születésében. Karácsonykor az embert kereső Isten szeretetét, annak csodáját éljük át. Isten hűséges az ígéretéhez, ma is velünk van: „Isten nincs távol: ő »Emmanuel«, a velünk levő Isten. Nem idegen, van arca, Jézus arca” (XVI. Benedek pápa, Urbi et Orbi áldás, 2010). Isten velünk, közöttünk és bennünk lakása nem veszély számunkra, hanem élet és jövő.
Összezavarodott és összekuszált világunkban a háború, a szenvedés, az igazságtalanság társadalmi, gazdasági és politikai megnyilvánulásának megannyi formája mellett logikátlannak, értelmetlennek és hihetetlennek tűnik Isten jelenléte. Ki irányítja a világot, amikor azt látjuk, hogy társadalmunk demokratikus finomsággal kiszorítani igyekszik Istent, keresztény értékeinket és szimbólumainkat? Ki véd meg, amikor nyilvánvaló vagy alattomos szélsőséges, önérdekű, pusztító erők ostromolnak?
És ha a külső támadások nem lennének elegendők, egyházunkat, közösségeinket belülről is bomlasztja a látszatvilág, a felszínesség, az anyagiasság, a saját magunk önzősége. Hányszor döntünk úgy, mint Ácház király: nem a hit útját választjuk, hanem a világunk kínálta logika szerint élünk? A közömbösség, az asszimiláció, fogyatkozó és elöregedő közösségeink, a lelkipásztori szolgálatba belerokkanó paptestvéreink láttán kérdezhetjük: hogyan tudunk megújulni, mi ad erőt nekünk a reményre?
A válasz erre karácsony üzenete: Emmánuel, velünk az Isten! Szeretetből belép a mi reménytelen világunkba és reményt ad nekünk. A remény a szeretetből születik. A keresztény remény nem csal meg és nem okoz csalódást, mert azon a bizonyosságon alapul, hogy semmi és senki nem választhat el minket Isten szeretetétől. Jézus Krisztus születésével valóság lett az Emmánuel, velünk az Isten.
Bárcsak mi is Istennel lennénk! Mellette lenni hálából, neki szentelni életemet, mert ő velem van, és én is vele akarok lenni. Erre törekedtünk főegyházmegyénkben a 2024-es esztendőben, amikor azért imádkoztunk, hogy adjon „nekünk reményt és vágyakozást a megújulásra, hogy közösségben közelebb kerüljünk” hozzá.
Erre hív meg mindannyiunkat a 2025-ös szentév is: legyünk a reménység zarándokai! Tegyük félre kényelmünket, bizonytalanságainkat, félelmeinket, frusztráltságunkat, sebzettségünket. Erősítsük egymást, különösen azokat, akik nehézségekkel küzdenek. Jelenlétünk, segítségünk, szeretetünk karácsonyt, Isten jelenlétét hozza közel reménytelen helyzetekkel küszködő embertársunkhoz. Legyünk egyenként Márton Áron püspökök, aki az embertelenség poklaiba is szeretetet és reményt vitt.
A Boldogságos Szűzanya élete és példája bátorítson minket keresztény életünk hiteles megélésében, hogy hűséggel járjunk a Krisztus-követés útján. Ő segítsen bennünket Jézus Krisztus születése titkának befogadásában, aki legmélyebben tapasztalta meg, hogy velünk az Isten.