Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.  (Lk 2,15b)

Az elmúlt esztendő a világban dúló háborúk pusztításával és fenyegetésével, az utóbbi hetek közvetlen környezetünkben a választások zajával, félelmet és bizonytalanságot hoztak. Cseppet sem jobbak a viszonyok a mai világban, mint az első karácsony idején: hatalmaskodók, helytartók előli menekülés, megszámláltatás, Heródesek rémképe, a félelem, hogy nem lesz számunkra hely! Kétezer év távlata, de hasonló életérzés: félelem, bizonytalanság!
Ahhoz, hogy ez a heródesi időkhöz hasonló ránk nehezedő köd felszálljon, ugyanarra van szükségünk, mint ami kétezer évvel ezelőtt eloszlatta a nyomasztó reménytelenség ködét: karácsony valóságára, arra, hogy a valamikori csoda begyűrűzzön saját életünkbe is, és megláthassuk, hogy karácsony igazi szereplőivé válva van esélyünk megélni az emberi létezés teljességét, ami eloszlat minden félelmet és bizonytalanságot.
József szemében szeretetteljes aggodalom, gondoskodó törődés. Szállást kér, Máriát őrzi, félti, védi. Munkától kérges erős ács keze biztonságot sugall és mégis gyöngéd. Mennyire fontosak a Józsefek, mennyire szükségünk van a családban a férfiak, az apák szeretetteljes vezetésére, tekintélyére, védelmezésére. Szükség van arra a hagyományos férfiszerepre, amelyben a Jóisten az erőt nem uralkodásra, hanem háza népe szeretetteljes szolgálatára adta. Mária fáradt, de tekintetében erő. Olyan erő, és olyan szeretet, ami puha gyolcsba göngyöli a világot, ringatja és oltalmazza. Az isteni, feltétlen szeretetnek a tükörképe ez. Szüksége van a világnak Máriákra, akik ilyen erővel és hittel féltik és oltalmazzák a rájuk bízottakat. És végtelenül nagy szükségünk van az új élet, a gyermek közelségére. A születésük örömüzenetet, evangéliumot hordoz a világ számára. Nemcsak azért, mert a jövő zálogjai, hanem ezért is, mert a jelenben, újra meg újra szembesítenek azzal, hogy mennyire távolodtunk el velünk született legtisztább, legigazabb valónktól. Ártatlanságuk és őszinteségük pedig olyan erő, ami ehhez segít visszakanyarodni, velük együtt újjászületni, megváltottnak lenni. És ott a szent család a maga egymásra utaltságában, melegségében, intimitásában. Mintegy példát mutatva az egész emberiségnek arról, hogy mit is jelent Isten országa a földön. Ezt az intim, meghitt, közvetlen életet jelenti. Jelképesen pedig azt a szeretetközösséget, amelyben helye van minden embernek: kivetettnek, árvának, magányosnak egyaránt.  Kell, nagyon kell a család megtartó ereje individualista, magányban vergődő világunknak. Az angyal csengő hangon örömüzenetet hirdet. Mennyire nagy szükségünk van az ilyen angyalokra! Mindenkire, aki a mindennapi kihívások és nehézségek közepette mer és tud az öröm hangján szólni, aki a megfáradt lelkünket felemeli és figyelmünket a jó, emelkedett és értékes valóságok felé irányítja. (…) A pásztorok (…) szerény, szelíd, egyszerű emberek, de erős hitűek. Talán fel sem tudják igazán fogni a történteket, álomszerűnek tűnik az angyali hang, szemfényvesztőnek a fényes csillag, de hitük vezérli őket, és alázatosan meghajolva a hirdetett öröm előtt, elindulnak. Kell, nagyon kell a világnak, egyházunknak a pásztorok hite! És kellenek a napkeleti bölcsek is, akik válaszokat keresnek, az élet értelmét és az ember helyét keresik, (…) mert van hitük abban, hogy rátalálnak életük értelmére.  
Kedves Józsefek, Máriák, gyermekek, meghitt családok, angyalok, pásztorok és bölcsek, az idei karácsonyban és mindenkor ti kelletek ahhoz, hogy a karácsonyi csoda valósággá váljon. Hogy az a szeretet, aminek izzó magja valamikor ott pihent egy jászolban, továbbgyűrűzzön, és elterüljön a világban. Hogy annak a szeretetnek a hullámverése legyen tetten érhető emberi kapcsolatainkban, közösségeinkben, önmagunkkal és a Jóistennel ápolt kapcsolatainkban is.