tiszta égbolt
K(o)órokozók
Magának csak betegségből tudna eleget adni a Fennvaló – mondta megboldogult nagyapám dühösen valakinek, aki folyamatosan az elégedetlenségének adott hangot. Igen, mi is nap mint nap zsörtölődünk azért, hogy mi mindennel vagyunk elégedetlenek. Meg vagyok győződve, hogy sokan felróják az alacsony fizetéseket, az egészségügy, a tanügy hibáit, az ország, a megye, a város és a község vezetőinek tökéletlenségeit. Be kell látnunk, nagyon sokszor igaza van a nagyon sokszor lenézett, semmibe vett „popornak”. Igaza van, mert tapasztalatból tudjuk, minden felelős vagy felelőtlen döntés rajta csattan. Történjen egy elhibázott ügyintézés, a legtöbb esetben a pórnép issza meg a levét. Fura egy világ ez a demokráciának nevezett politikai rendszer is.
Bármikor elmondhatjuk, leírhatjuk akár kulturáltan, akár alpári hangnemben véleményünket, felület is akad bőven ennek megtételére. Fogadóórák százai, politikusok postaládái, közösségi oldalai és privát közösségi profiljaink is teret biztosítanak meglátásaink kifejezésére. Mindezek ellenére sokszor csak süket fülekre találunk, és ígéretekben gazdag válaszokat kapunk. Ez még csak a jobbik eset! Néhány évvel ezelőtt rendszeresen busszal utaztam ából bébe. Az egyik járat folyamatosan zsúfolásig tele volt. Az egyik nap a nyereménnyel nem járó Maradj talpon játék közben egy lány elájult. Szerencséje volt, nem tudott feldőlni, hiszen utastársai préselték ki belőle az utolsó szuszt. Ekkor többen is jelezték telefonon a busztársaság vezetőjének a visszatérő problémát, mire ő megígérte, hogy rendezik a dolgot. Néhány nap múlva ugyanolyan embertelen körülmények között utaztunk, mint korábban. Ekkor finoman szóltam a sofőrnek, hogy ő is jelezze a panaszokat felettesének, mert tényleg nem korrekt az, hogy méregdrágán utaztatnak, féllábon. Erre a sofőr elegánsan azt válaszolta, vigyázz, hol jársz, mert előbb-utóbb megverem a pofádat! Szép! Emberséges ügyintézés! Belátom, nem a megfelelő személynek jeleztem a problémát, de ez még nem jogosítja fel az illetőt az ilyen viselkedésre. Különben nem azért írtam le a történetet, hogy sajnáltassam magam, csupán szemléltetésből. Gondoljunk csak bele, ha ilyen kis szinten, ilyen ocsmány módon kezelik a problémákat, milyen lehet a nagyobb szinteken. Mégis azt gondolom, hogy jogos elégedetlenségeinknek, véleményünknek hangot kell adnunk. Nem szabad meghunyászkodnunk, hiszen ismerjük a mondást: engedd fel a tetűt a lábujjadra, megáll a fejed tetején. Úgy vélem, egy érett felnőtt fel kell tudja vállalni véleményét, tudnia kell konfrontálódni, habár a tapasztalatok azt mutatják, egyre kevesebben szaladgálnak felnőtt fejjel. Vajon hol akadhatott el az egészséges fejlődés? Ki tudja!
Oszt’ az elégedetlenség, a hitvány demokrácia, a tutyimutyiság mellett bőven akad olyan személy is, aki visszaél hatalmával, és azáltal megkeseríti mások hétköznapjait. Vigaszként szolgáljon az említetthez hasonló és immár közhelynek számító közmondásunk: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Azt látom, tapasztalom, hogy közösségünknek egyre nagyobb szüksége volna néhány törött korsóra. Talán az is lehet, hogy kevesebben betegednének bele az elégedetlenségbe.
Biró István
