borús égbolt
szórványos felhőzet
Kontumácia
A Pallas Nagylexikona szerint ’kontumácia’ szavunk latin eredetű, jelentése pedig ’állhatatosság’, ’csökönyösség’, ’makacsság’, de talán legismertebb mai jelentése a ’vesztegzár’. A Gyimeseket ismerők számára nem idegen a szó, sem annak értelme, ugyanis a hajdani gyimesi vám Erdély felé eső területének egy része viseli ezt a nevet, akárcsak az ott álló kápolna, jelezve, hogy ott működött a vesztegzár. Deáky András, a lelkes bükki nyugalmazott – de nyughatatlan – tanár kalauzolt végig egyszer a területen, ismertetve annak történelmét, elmondva azt, amiről a Domus Historia is beszámol: P. Reparolis Vicentius ferences szerzetes vesztegzár-lelkészi szolgálatot teljesített az említett helyen, 1764. szeptember 3-án engedélyt kér, hogy misézhessen magánházaknál is. A kért engedélyt megkapta, így attól fogva ő meg az őt hivatalában követő lelkipásztorok a vesztegzár alatt lévők lelki gondozása mellett a helybéliek és a határon szolgálatot teljesítő hivatalnokok gyermekeit is oktatták. A hallottakból arra következtettem, hogy már ezelőtt két és fél évszázaddal is komolyan vették a hatóságok a járványok terjedésének megakadályozását.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a híradások másról sem szólnak, mint a koronavírus-járvány terjedéséről, a hatóságok intézkedéseiről és a lakosság reakciójáról. Míg a járvány csak Kínát érintette, fejcsóválva és hümmögve, de mégis némi megnyugvással fogadták mifelénk a hírt, azzal nyugtázva, hogy az úgyis messze van, nem érhet ide a kór. Azonban amint Európában is felütötte a fejét, illetve nálunk az országban is járt egy, a vírussal fertőzött olasz állampolgár, nőtt az aggodalom, sőt, ha hinni lehet a médiában megjelent beszámolóknak, helyenként pánik tört ki, ebből fakadóan pedig vásárlási láz uralkodott el az embereken.
Két és fél évszázaddal ezelőtt még nem volt ilyen mértékű az emberek mobilitása, de azért a határ két oldalán élők kupeckedtek, terményeket cseréltek, mozgásukkal pedig betegségeket vihettek át egyik országból a másikba – ezt akadályozták meg a korabeli hatósági intézkedések. Ne feledjük, bő két évtizeddel korábban tombolt a környéken az utolsó pestisjárvány.
A baj bizonyára nagy. Nagyobb, mint sokan gondolnánk, nem kell bagatellizálni az ügyet. De túldimenzionálni sem kell, nem kell mindjárt összeesküvés-elméleteket gyanítani mögötte, hanem meg kell birkózni vele. Hagyni kell a hatóságokat, hogy végezzék a dolgukat – még akkor is, ha nem feltétel nélküli a bizalom az állami szervekben, azok képviselőiben. Az ilyen esetekre jól kidolgozott protokollok vannak, amelyeket be kell tartani, s akkor nem következhet be nagyobb baj.
A szakemberek a higiéniai szabályok betartását hangsúlyozzák, a gyakori kézmosás szükségességét. S itt jut eszembe Albert Ildikónak egyik, lapunkban közölt írása, amelyben arról számol be, hogy a keleti ember elsősorban nem azért visel orvosi álarcot, hogy ne kapjon el a levegő útján terjedő fertőzést, hanem azért, hogy másokat ne fertőzzön meg. Nos, ez a magatartás hiányzik a mi kultúránkból, elég csak, ha az utcán krákogó-köpködő, közösségben csak úgy maga elé köhögő, prüszkölő emberekre gondolunk, vagy arra, hogy a beteg gyermeket közösségbe viszik sokan csak azért, mert nincs kire hagyni.
Tehát ki-ki a maga helyén végezze el a dolgát, s hallgassa-értelmezze kritikusan mindazt, ami a médiából, a közösségi portálokról rázúdul. Mert ha nem, könnyen megismétlődhet a Világok harca (The War of the Worlds) című, 1938-ban játszott amerikai rádiójáték keltette pánik: Orson Welles által rendezett rádiós produkció H. G. Wells azonos című regénye alapján készült, s annyira valósághűnek sikerült, hogy a hallgatók egy része elhitte, hogy marslakók szállták meg a földet, és minden ok nélkül az emberekre támadtak.
A gyimesi kontumácia léte bizonyítja, hogy nem idegen tőlünk a vesztegzár, az óvintézkedések foganatosításának kultúrája. Ha betartjuk a szakemberek által javasoltakat, s ráadásul megtanuljuk fenntartással kezelni mindazt, amit hallunk-látunk, megtanulunk híreket értelmezni, megkülönböztetni a valóságot a fikciótól és a propagandától, nagyobb eséllyel küzdünk meg a bajjal.
Sarány István
.jpg)
