Bontom a polcokat a pincében Viszem anyámat Kivizsgálásra Bontom a polcokat szedem szét Őket elputrikásodtak mondja Öcsém az évek alatt A boroskorsók alatt a sok Kiloccsanó kifutó Bor víz a párás pince a könnyező Fagomba satöbbi Következtében Viszem anyámat kivizsgálásra Van Valami a veséjében ami Fél éve mintha növekedésnek Indult volna egyedül él a szülői Házban az utóbbi Negyedszázad alatt Apját anyját férjét három Sógorát anyósát és két öccsét eltemette Anyósát Anyját hónapokon át ápolta forgatta Mosdatta Pelenkázta bontom A polcokat szedem szét Megette A gomba a pára a pince Rossz levegője roppannak Recsegnek a deszkák a lábak A tartólécek száll a Gombaspóra mindenre korsókra kőre Téglára fára Omlanak esnek szét a deszkák Mindenre el Van készülve azt mondja A legrosszabbra is Testvérei még ennyi időt sem kaptak az élettől Mint Amennyit ő Élt jöjjön aminek jönnie kell Vallásos Ember templomba Járó Ha eljött az idő hát Eljött az idő bontom a polcokat pereg A Könnyem hull A deszkákra hull a földre a pince Földjére Bontom törik Minden Szakad porrá Lesz Viszem Anyámat ott megyünk el az Autóval ahol Gyerekkoromban Annyiszor velük A központi Park előtt majd a Viccesek épülete mellett Ahogy apám nevezte az Ideggyógyászatot az ő Egykori elvonókúrás menedékhelyét Majd a szemészet Egykori épülete aztán a valamikori Gyermekkórház Következik fent majdnem a domb Tetején a Kolcza- Kert Ahová a felülvizsgálatok Után be-betértünk Apámmal Flekken sör üdítő ahány sört ivott Annyi Hűsítőt kérhettem én is Bontom a Polcokat hull a Könnyem a földre a Deszkákra Harmincvalahány Éve ők hoztak-vittek Most én Hozom anyámat Hoznám apámat Is de ő húsz évvel ezelőtt úgy Döntött Hogy ne Kelljen hordoznia többet őt senkinek Sem nagy Műanyag edényt hoznak benne Egy Liternyi Folyadékkal hogy azt lassan Ötven perc Alatt Be kell kortyolgatnia Ismerősök harmincas- Negyvenes-ötvenes „gyermekek” A hatvanas- Hetvenes apukákkal anyukákkal Apósokkal Anyósokkal semmi önsajnálat Semmi parázás Kínosan igyekszünk is elkerülni Az olyan Témákat Behívják tudom hogy mit csinálnak Vele felfektetik intravénásan Benyomnak Még négy deci kontrasztanyagot Majd betaszítják Egy kemencébe vagy kétszer-háromszor Láttam már Akkor az arcát azt a kétségbeesett Riadalmat rajta Olvasni szeretnék de a Betűk járkálni Kezdenek A szemem előtt mint a hangyák Bontom a Polcokat de a deszkák elkezdenek Ugrálni Mozogni előttem hull a könnyem Nem látok Másfél óra múlva lesz meg az Eredmény Addig elmegyünk járkálunk Azokon a Helyeken ahol harmincvalahány évvel Ezelőtt A szépséges fiatalasszonnyal Akinek csak Néhány cisztája van most és azért Imádkozik Hogy tisztítsa meg a veséjét a Fennvaló és Adjon újabb haladékot még neki – ha tud Bontom szedem szét verem Szét Töröm apró darabokra a Polcokat Bontom verem szét Hull a könnyem alá… Fekete Vince