A húsvéti ünnepek után egyre többször békélek meg azzal a gondolattal, hogy nőnek születtem. Ilyenkor ugyanis még erősen él bennem az élmény, ahogy férfi ismerőseim egymást letaposva tolonganak előttem, ékesebbnél ékesebb bókokat, köszöntőversikéket mondva és kölnivizet szórva drága frizurámra. És azok a kedves, markáns arcok, tüzes szemvillanások, kézcsókok, puszik, burkolt célzások!... Ilyenkor az sem érdekel, hogy a nyakamba csorog, a szemembe folyik a csípős, illatos víz, és émelyítően tapad fejemre a hajkölteményem, mert ezen a napon fontosnak érzem magam. Igazi Nőnek. Az évek során megtanultam három kategóriába sorolni locsolóimat. Ezt el is mondom az aradi barátnőmnek, aki most éppen nálam tölti a húsvéti ünnepeket. – Az első kategóriába – mondom bölcsen – azok a locsolóim tartoznak, akik udvariasak, drága illatszert permeteznek rám, és mert kocsival vannak, nem fogyasztanak alkoholt. A második kategóriába tartoznak azok, akiknek nem a legdrágább a kölniük és csak egy kupica italt fogadnak el. A harmadik helyre sorolom mindazokat – és sajnos ők vannak többen, akik már zavaros tekintettel, akadozó nyelvvel, olcsó kölnivízzel érkeznek, és addig el nem mennek, amíg egyetlen cseppig ki nem itták az üvegből a piát. Ez van. Erre számíthatsz a mai napon. Ebben a pillanatban valaki erősen dörömbölni kezd az ajtón. Alighogy kinyitom, ZÉ esik be rajta borostásan, gyűrötten, és köszönés nélkül húz el mellettem. – Mindjárt jövök – kiáltja és eltűnik a fürdőszobaajtó mögött. Kicsit később kiszól: – Nem adod ide a férjed borotváját? Tíz perc múlva úgy lép ki a fürdőszobából, mint sírjából egy sokat zaklatott múmia. Az arcára úgy félméter toalettpapír van ragasztva, amin barnásvörös foltok ütnek át. A bal füle mellett kissé lelóg. A barátnőm rémülten áll. Én a torkomat köszörülöm és a röhögést próbálom magamba fojtani, amikor ZÉ hozzám lép és ártatlanul megkérdezi: – Nem tudsz kölcsön adni egy kis kölnit? Ugyanis szeretnélek meglocsolni benneteket... – Ő melyik kategóriába tartozik? – kérdi meghökkenve a barátnőm. – Ő költő! – felelem, és mielőtt a barátnőm kételkedni kezdene, ZÉ előhalásza hátsó zsebéből legújabb költeményét és felolvassa.

Tóth Ágnes