Kölcsönkenyér visszajár
„Az egységet meg lehet bontani – de törvényszerűen helyreállítja magát. Jó példa erre a mai ökológiai helyzet – mohó, önző, szeretetlen célból ki lehet rabolni a Természetet –, csakhogy ennek a következménye, hogy a Természet a lázadó embert visszarántja. A víz elnyeli, a tűz elégeti, szomját nem oltja, mérgezett levegőjével beteggé teszi. Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül. Ez a karma. Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj. És kifosztani a világot: nyomor. És rossznak lenni: rossz. És ridegnek lenni: megfagyás. És önzőnek lenni: elhagyatottság. És nem szeretni: félelem és halál” – írja Müller Péter. És mennyire igaz! Saját bőrömön is tapasztaltam, mind a jó, mind a rossz cselekedetek következményeivel számolnom kellett. Valószínűleg pedig ezután is kelleni fog. A különbség már csak annyi, hogy bármi érjen engem, ami pozitív vagy negatív töltetű, keresem a miértjét. És talán ez is a jó ösvény. Ha valakit átverek, megbántok, keserűséget okozok számára, akkor ne a világra legyek mérges, ha nem találom semmiben sem a boldogságom, és talán az egészségem sem tökéletes. Nem létezik tökéletes ember, de ha napról napra egy kicsit is megpróbálunk jobb emberekké válni, érezni fogjuk az eredményét.
Elkerülhetetlen lépésekbe botlik az ember, amit semmiképp nem tud kikerülni. Talán ezt elnézi a karma, talán nem. De ha szomorúak vagyunk, nem találjuk boldogságunk, úgy érezzük, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk, akkor ott az ideje magunkba nézni. Vannak rossz napok az ember életében, de ha ennek aránya jóval elkerüli a boldog, szeretetteljes napokat, akkor át kell gondolnunk az életünket, mindennapi cselekedeteinket. Nem szabad senkivel szemben rosszat cselekednünk, még akkor sem, ha a világ legnagyobb fődíja a tét, mert talán a következő ajtónál már egy sokkal fontosabb dologtól kell megválnunk. Mérlegelni kell a dolgok, tettek súlyát, mert ha mi nem tesszük meg, akkor megteszi helyettünk egy más, nagyobb erő.
Szilágyi Dalma-Orsolya