szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Köd van
„Úgy volt, hogy elmondod, hogy lesz a viharból,
Viharból szép idő, ott láttalak múltkor én
A fejemben zavar van, zavaros már a köd,
A ködtől én zavartan bámulok, s negyed öt van.”
Bizonyára már észrevette a kedves olvasó (s ha már a dalolásnál tartunk), „van nekem egy rettenetes szokásom”, azaz félszavakból és különböző helyzetek láttán is egy dal jut eszembe. Legutóbb a Bagossy Brothers Company Kettőből egy című dalának idézett sorai ugrottak be, amikor vezetés közben a napsütötte tájból hirtelen amolyan sűrű fene ködbe (gyorsan megjegyzem, nem az udvarhelyszéki udvarlási szokásokról fogok szólni) érkeztem.
Ekkor tudatosult bennem, hogy valóban kopogtat az ősz az ablakon. Még mindig elevenen él bennem általános iskolás koromból néhány irodalomóra, amikor a verselemzések közepette folyamatosan párhuzamba állítottuk az évszakok múlását az ember életével. S máris beugrott a közelmúltban elhunyt Balázs Fecó és népszerű dala: Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok…
No de visszatérve a párhuzamhoz. Az évszakok közül a kedvenceim közé tartozik a késő tavasz és a nyár. Ekkor élek igazán, és hogy mi mindent szeretek bennük, azt felsorolni szinte lehetetlen. Hogy mit nem? Azok a viharok, habár némelyeknek megvan a szépsége. Így van a nagybetűsben is, s bizony-bizony van néhány vihar (s nemcsak a legkisebbek „toalettjében”), hanem úgy igazából is.
Általában ilyenkor akad egy-egy segítőtárs, és elmondja, hogy lesz a viharból szép idő. Ami nehezebb, az a köd feloszlatása, hiszen láthatjuk, hogy a nagy hatalmak, politikusaink, folyamatosan ködösítenek, és még nem is szóltam a csőlátás miatt olykor a fejekben kialakult ködről.
A közlekedést is megnehezítő természeti jelenség idején a hatóságiak a sebesség csökkentésére, a ködlámpa használatára, láthatósági mellény viselésére figyelmeztetnek. Úgy gondolom, hogy a felsoroltakat nemcsak a kátyús, a káposztára hasonlító foltos, illetve olykor néhány kilométeren felújított és nagy csinnadrattával átadott útjainkon, hanem életünk ösvényein is használhatjuk.
Jó lenne, ha a ködös helyzetekben lelassítanánk, és jobban rávilágítanánk a problémára (vagy az annak látszó dologra), netán nyitottabbak lennénk a (hasznos, kellemes változást hozó) újdonságokra, így talán még alkalmanként a köd is hamarabb felszállna.
Ne feledjük, a ködösítés leginkább csak a viccek, anekdoták mesélése és jó nagy mulatozások közben kellemes. Nyitottságunk és nehézségeink közepette, ha többre nem is futja, lepjük meg egymást az egészséges humorral és hallgassunk jó muzsikát! Én azt teszem! Egyelőre a fent említett dal utolsó sorait dúdolom:
„Korán van, még korán, alszom egy keveset,
Hisz’ csak most jöttem, nem láttam én szebbet,
Nem láttam én szebbet nálad, hát maradnék,
Párnám ha te lennél, földre én nem esnék.”
Biró István
.jpg)
.jpg)
