Javában zajlanak a koalíciós tárgyalások. Noha a választásokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte meg, a jelek szerint nem tud parlamenti többséget létrehozni, így parlamenti támogatottság nélkül kormányt sem tud alakítani. A második helyezést kapott Nemzeti Liberális Párt (PNL) azonban az USR–PLUS szövetséggel és az RMDSZ-szel együtt a parlamenti matematika szerint képes lenne létrehozni a – még ha oly törékeny – parlamenti többséget, amely biztosíthatná a kormány parlamenti támogatottságát. Nagy lehet az RMDSZ dilemmája, ugyanis egyrészt eddig a legmegbízhatóbb és legszavatartóbb koalíciós partnere az utóbbi időben a PSD volt, velük lehetett és sikerült is olykor kisebbségi jogvédelmi és nyelvhasználati kérdésekben jogi garanciákat kiharcolni. Ezzel szemben eddig a PNL nem bizonyult túl megbízható partnernek, kisebbségi kérdésekben olykor a szélsőséges pártoknál is szélsőségesebbnek mutatkozott, elutasító volt a magyar nemzeti közösség sajátos igényei teljesítésével szemben. Nyilván eddig sem meggyőződésből, hanem többnyire érdekből engedtek az RMDSZ követeléseinek a koalíciós partnerek, s amint lehetett, volt gondjuk a megadott – általuk többletjogoknak nevezett – engedményekből visszavenni, visszafaragni. Dilemmát okozhat az a kérdés is, hogy mikor hazudtak a jelenlegi koalíciós partnerek: amikor nehezményezték az RMDSZ törekvéseit, vagy amikor egyetértenek azokkal? A dilemmán átlendülni viszont segít az a tapasztalat, hogy közösségünk számára újabb, megmaradását szolgáló jogi garanciákat csak kormányzati szerepből, a parlamenti többség részeseként lehetett elérni, ugyanis ellenzéki szerepben a jogvédelemnek és a politikai küzdelemnek nem marad más eszköze, mint a parlamenti felszólalás. Ami jó arra, hogy felvillantson, ébren tartson vagy napirendre tűzzön egy-egy adott problémát, de eredményességét tekintve alig több a falra hányt borsónál. A tapasztalat azt mutatja, hogy előrelépést csak kormányzati pozícióból, a központi közigazgatásban betöltött politikai tisztségekből és az apparátus részeként lehet elérni, vagy akár a meglévő, de támadott, felszámolni óhajtott jogokat megvédeni. A felek szombaton tárgyaltak, tegnap is találkoztak és értekeztek, de míg szombaton megállapodtak a kormányprogram szerkezeti felépítésében, addig tegnap megfeneklett a tárgyalás a tisztségek elosztásánál. Ma viszont folytatni kívánják az egyeztetést. Mint ismert, a szombat reggel megkezdett koalíciós tárgyalások három témakörben folynak: a politikai irányvonalakról, a kormányprogramról, valamint a parlamenti többség működéséről egyeztet a három alakulat. Tegnap többek között a tisztségek elosztása képezte a vita tárgyát, a PNL – a kormányfői posztról a választások után lemondott – Ludovic Orban pártelnök számára szeretné megszerezni a képviselőház elnöki tisztségét, ugyanakkor a koalíció legnagyobb pártjaként a miniszterelnöki tisztséget sem engedné át, amelyre Florin Cîțu pénzügyminisztert javasolta. Az USR–PLUS koalíciós „partnerként és nem kiegészítőként” igényt tart a két tisztség valamelyikére: Dacian Cioloșt javasolja miniszterelnöknek, vagy Dan Barnát házelnöknek. Az RMDSZ állandó tanácsa ma foglal állást a kérdésben. Reméljük, mielőbb sikerült megállapodni és működő, parlamenti támogatottsággal is rendelkező kabinetet létrehozni, ugyanis az elnyúlt politikai válság után, amit csak tetézett a koronavírus-világjárvány okozta helyzet, a gazdasági visszaesés és a társadalmi bizonytalanság stabil kormányra és határozott kormányzati intézkedésekre van szükség. Emellett közösségi jogaink terén is előrelépést várnak el a magyar választók. Sarány István