Egy év alatt nagyjából ötven kupát gyűjtött Kerekes Árpád és Péter Zsolt galambász. Postagalambjaikkal kiváló eredményeket értek el, és leginkább a maratoni kategória érdekli a tandemben versenyző párost. Tavaly augusztusban maratoni távon Hargita megyében első helyezést értek el. Családi hagyomány a Kerekes családban a postagalambtartás, Árpád édesapja Ausztriában röptet, tőle kapta a galambok egy részét, másik felét pedig szintén egy kiváló galambásztól, Butyka Ferenctől. A szezon áprilistól októberig tart, ebben az időszakban minden pénteken Udvarhelyről szállítják a galambokat versenyekre, és hétről hétre növelik a távot. A legközelebbi a Feleki-tető, majd következik Szilágysomlyó, Nagykároly, Püspökladány, Mohora, Pozsony, Jihlava (Csehország), Prága, Madonna és a legtávolabbi pont Berlin, amely légvonalban 1240 kilométerre van. Árpád és Zsolt két galambot indított, és egyikük hazajött. Egy galamb akár húsz évig is elélhet, de nagyjából ötéves koráig versenyeztetik. – Körülbelül két éve valami nincs rendben, ismeretlen okokból olyan galambok maradnak el kétszáz kilométeren, amelyek addig megrepülték az 1200 kilométert is – mondja Péter Zsolt. Mindketten tagjai a hatvanegy tagot számláló Udvarhelyi Postagalambászok Egyesületének. Az egyesület két edzőút után április közepétől tartja a versenyeket egészen októberig, egy évben 14-15 versenyt szerveznek. Speciális szállítójárművel viszik a galambokat a helyszínekre. Székelyudvarhelyen 120 éve létezik postagalambászat, és azóta sem ért el senki ilyen eredményt, mint a Kerekes–Péter páros. Tavaly ősszel a fiúk egyik galambja Berlinből jött haza, és Hargita megyei rekordot döntött. – Ilyen még nem volt a megyében, hogy egyéves korában a galamb repült egy csehországi Jihlava távot (1855 km), egy Prágát (992 km) és utána egy Berlint (1207 km), ugyanakkor harminc százalékra helyezte magát. Reggel hétkor indult el Jihlaváról, és éjszaka fél 12-kor érkezett meg Homoródszentmártonba. Megkésett ugyan egy kicsit, de az a szenzációs, hogy este érkezett, és tudnivaló, hogy sötétben nem látnak a madarak. Minden galamb lábán található egy chip, és amikor hazaér és rálép a dúc küszöbére, az érzékeli és automatikusan megjelenik az elektronikus rendszerben, hogy megérkezett – ismerteti Zsolt a szabályokat. Valószínűleg a szabályok is változnak a közeljövőben: eddig három útból kellett a galambnak teljesítenie 1850 kilométert, most pedig visszahozzák 1600-ra. A legértékesebb galambok a maratoni távot teljesítők. A fiúktól azt is megtudjuk, hogy a világ legdrágább postagalambja 1 millió 600 ezer euró körül mozog. – Az egyik galambomért az ősszel kétezer eurót ígértek, de nem adtam oda. Árpádnak is ígértek négyezer lejt, de ő sem adta. A galambjainknak nemcsak anyagi, hanem eszmei érteke is van, ezért nem eladók. Ha ebben az évben ismét jól teljesítenek, akkor jobban megnő az értékük – mondja Zsolt. A huszonöt magból kevert takarmányt a lövétei Papp Ernőnél vásárolják, hisz a galamboknak minden időszakban más-más táplálékra van szükségük, a magkeverékeket is mindig e szerint állítják össze. A betegségek elkerülése érdekében védőoltásokról is kell gondoskodnia a galambtartó gazdának. A fiúk napi két-három órát foglalkoznak a galambokkal, de egy napig sem hagyhatják magukra a madarakat, folyamatos odafigyelést, gondozást igényelnek. A galambokat február 15-én párosítják, a tojásból 18–21 nap alatt kelnek ki a fiókák, három hét után választják el a tojótól. A hímek csak szombatonként találkoznak a tojókkal, amikor hazajönnek a versenyről. – A galamb egy hatszáz kilométeres táv után a testsúlyának hatvan százalékát elveszíti. A maratoni táv után két hétig pihennie kell a galambnak, a szabályzat is tiltja, hogy hamarabb benevezzék a következő versenyre. Rövid és középtávra hétről hétre viszont be lehet nevezni – mondják. Azzal mindannyian egyetértenek, hogy a postagalambászat nem olcsó hobbi, rengeteg pénzt lehet belepumpálni.

Nagyálmos Ildikó