Vitathatatlan, hogy az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közötti aránynak megvan a maga jelentősége a nyugdíjalap finanszírozása szempontjából. Minél több az alkalmazottak száma, annál több munkaképes személy fizet társadalombiztosítási hozzájárulást, ugyanakkor a munkáltató által fizetendő hozzájárulás kvantuma is nagyobb lesz. Továbbá amennyiben kedvezően alakul, illetve gyarapodik az országos átlagos bruttó bér, akkor ugyancsak több pénz folyik be a nyugdíjalapba mind a munkavállaló, mind pedig a munkáltató részéről. A fentebb vázoltak tükrében logikusnak tűnik, hogy az ideális az, pontosabban az lenne, hogy az alkalmazottak, azaz a társadalombiztosítási hozzájárulást fizetők száma meghaladja a nyugdíjasok számát, ideális körülmények között akár 5-6 alkalmazott jutva egy nyugdíjasra. Az anyaországban például aggodalmat keltett, hogy kettő körül van az egy nyugdíjasra jutó alkalmazottszám. Ehhez képest akár drámainak is nevezhető a hazai helyzet, amikor is szinte biztosra vehető, hogy a nyugdíjasok száma nagyobb, mint a társadalombiztosítási hozzájárulást fizetők száma. (Azért mondjuk, hogy biztosra vehető, mert a vonatkozó számadatok között eltérések mutatkoznak, s így nehéz lenne a valós és pontos helyzetismeret kimutatása.) A befizetések alakulása mintegy alátámasztja a vázoltakat: az állami társadalombiztosítási költségvetés kiadásai az esztendő első hét hónapja során mintegy 11 milliárd lejjel haladták meg a begyűjtött összegek szintjét. Ilyen körülmények között pedig a társadalombiztosítási költségvetés bevételeit ki kellett egészíteni az állami költségvetésből átutalt összegekkel. Az országos statisztikai intézet adataiból az derül ki, hogy hét hónap viszonylatában az állami költségvetés 11,57 milliárd lejjel finanszírozta meg a társadalombiztosítási költségvetést. Plusz–mínusz... Ismeretes, hogy 2014. október 1-jétől a kormány döntése értelmében a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás kvantumát 5 százalékponttal csökkentették. Ennek révén ugyan csökkentek az élőmunka költségei, és némileg tehermentesültek a munkáltatók, ugyanakkor csökkentek a társadalombiztosítási költségvetés bevételei is. A kormánynak az a reménye, miszerint az így megspórolt pénzt majd új munkahelyek létesítésére és az alkalmazottak béreinek az emelésére fogják fordítani a munkáltatók, csak részben, pontosabban igen kis mértékben igazolódott be. Nézzük meg a számadatokat: hét hónap viszonylatában a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulások értéke 14,4 milliárd lej volt, ami 2,1 milliárd lejjel kevesebb, mint a 2014-es esztendő azonos időszakában inkasszált összeg. (Százalékarányban kifejezve –14,5 százalék.) Időközben sor került az országos minimálbér szintjének a megemelésére is, ugyanakkor az alkalmazottak száma is növekedett, s e két tényező együttes hatásaként a munkavállalók által befizetett hozzájárulások értéke közel 300 millió lejjel növekedett a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva. Igen ám, de ez a 300 millió lej távolról sem kompenzálhatta azt a kiesést, amelyet a munkáltatók által befizetett összeg 2,1 milliárd lejjel való csökkenése jelentett. Ilyen körülmények között pedig nem volt más kiút, mint az állami költségvetési szubvenció megemelése: az esztendő első hét hónapja során az abból átutalt összeg értéke 3,7 milliárd lejjel volt nagyobb, mint a megelőző esztendő azonos időszakában. Vessünk egy pillantást az állami társadalombiztosítási költségvetés Hargita megyei bevételeinek alakulására. 2013 első féléve során az inkasszálási érték mintegy 175 millió lej volt, annak ellenére, hogy időközben valamelyest nőtt a garantált minimálbér kvantuma, 2014 első félévében csak 175,3 millió lejt tett ki. A jelek szerint a munkáltatói hozzájárulás mérsékelése jelentős mértékben éreztette hatását megyénkben, ugyanis a szóban forgó befizetések volumene mintegy 10 millió lejjel, azaz nem egyészen 165,4 millió lejre csökkent. Holott január 1-jétől újólag megemelkedett a garantált minimálbér. Hecser Zoltán