enyhe havazás
erős felhőzet
Kit is kéne felvilágosítani?
Hónapok óta megy a vita, hogy legyen-e kötelező a szexuális nevelés az iskolában vagy sem. Üzengetnek egymásnak ellentétes oldalon álló civilszervezetek, az egyházak és minisztérium, megszólaltak – ahol csak lehet – igazi és önjelölt szakértők is az ügyben.
Vitázni lehet, de nem kéne elsiklani a valóság felett. Negyedik osztályos gyerekeket kérdeztem: hányan láttak már pornófilmet. Három gyerek kivételével az összes többi tizenvalahány felnyújtotta a kezét. Akkor már nem döbbentem meg, a kérdésem sem volt véletlen. Kötetlenebb, szociális és kommunikációs készségeket fejlesztő foglalkozást tartok nekik, és az oldott hangulat elég hamar kihozta belőlük az őket leginkább érdeklő témát. És ez a szex volt. Ez még rendben is volna, de az, hogy milyen szinten, az már szinte sokkolt. Nem, nem a „hogy lesz a gyerek” téma érdekelte őket. Már nem. És igen, teljesen tisztában voltak, hogy mi a pornófilm. Kifejezések (ezek vulgáris jellegéről hadd ne ejtsek szót) és technikai kivitelezés szintjén lazán megmagyarázták, leírták a szexuális együttlét különböző módozatait, szexuális segédeszközökről is hallottak.
Akkor vajon miért akarnak mégis beszélni erről a témáról?
Egyrészt, mert a felgyorsult biológiai érés egyre „lennebb” hozza a szexuális érdeklődés megélénkülését. Másrészt, ellenőrizetlenül árad a gyerekek felé a mindenféle tartalom az internetről. Mert a szülők egy része – számomra megbocsáthatatlan módon – felelőtlenül kezükbe ad minden eszközt, amivel bármi elérhető a hasznostól a veszélyesig terjedő skálán. Lehet otthon viszonylag biztos értékrend, de elég, ha az osztálytárs átküld egy szerinte megnézni való linket, és máris reped a burok. Észrevesszük? Foglalkozunk vele? Tudunk beszélni róla? Mer a gyerekünk beszélni róla?
Tehát létezik egyfajta mesterségesen felfokozott érdeklődés, de hiába tudnak ennyit, nem értenek semmit az egészből! Üres, haszontalan, sőt, zavartkeltő információik vannak, amelyeket nem tudnak még feldolgozni, integrálni, de foglalkoztatja őket!
Kérdéseikre válaszolni nem könnyű még akkor sem, ha megfelelő képzettséggel rendelkezünk. Mert az ekkora gyerekek még nem tartanak ott érzelmi, mentális, biológiai érettségükben, hogy arra alapozva kapjanak válaszokat, amit meg is értenek.
A jó iskola, a jó nevelés a gyerekek igényeire válaszol. Igény, érdeklődés pedig van, de nem kampányszerű felvilágosításra van már szükségük! Hanem korszerű, szakmailag jól alátámasztott szexuális nevelésre, amit elkezdhetnénk az alapoknál, az emberi méltóság, az intimitás kérdésénél, a nemiségről való kulturált kommunikációnál…
Úgy tűnik, felvilágosításra inkább a fejüket a homokba dugó felnőtteknek van szükségük: a túl korai „fedezet nélküli tudás” veszélyeiről, a korai szülések és abortuszok magas arányáról, és arról, hogy az egészséges szexuális identitás, a nemi szerep megélése fontos része a személyiségfejlődésnek. És nem mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között történik. Ez a tény pedig ideológiáktól független!
Asztalos Ágnes
.jpg)
.jpg)
