Az újság hátsó oldalán mindig ott a Villanás. Egyszerű, rövid, kiszámítható, és ez így van rendben. Mert általában szeretik az olvasók, az emberek a stabilitást, a biztos pontot, a beláthatót, a várhatót. Ennek ellentéte, a folytonos változás, változtatás, az újratervezés egy ideig jó, kalandos, lelkesítő, izgalmas, kreatívvá tesz, de egy idő után fárasztó, s kimerítheti az anyagi és az energiatartalékokat. Románia pedig ilyen: egyenesen lefáraszt, kisajtol, ellehetetlenít. „Aggodalmukat fejezték ki a kiszámíthatatlanság miatt a Romániában befektető német vállalatok”; „az ilyen romániai kiszámíthatatlan helyzetek miatt is döntött úgy xy, hogy családjával együtt Sepsiszentgyörgyről külföldre költözik”; „kiszámíthatatlanságra, kizsákmányolásra panaszkodnak a romániai megyei jogú városok vezetői, akik amúgy arra számítanak, hogy a helyzet még rosszabbra fordulhat”; „az autoriter egyetemi vezetés és a kiszámíthatatlan intézményi rendszer” az egyik oka a MOGYE-s diáktüntetésnek; „jogszabályi kiszámíthatatlanság jellemzi Romániát”; „kapzsisági adó, a kiszámíthatatlan kiadás” – ilyen és ehhez hasonló kijelentések kapcsolják össze a kiszámíthatatlanság és Románia szavakat. Ezek után nem csoda, ha a tanügyminiszter asszony múlt szerda délutáni bejelentésén, miszerint a január 24-i hivatalos szabadnap után pénteken elmaradt az oktatás a fertőzéses megbetegedések veszélye miatt, már nem lepődött meg senki. Hisz Romániában minden kiszámíthatóan kiszámíthatatlan. Márpedig ahogyan a kiszámíthatatlan szülői viselkedés nem tesz jót a gyereknek, vagy ahogyan a felek kiszámíthatatlansága nem tesz jót egy kapcsolatnak, úgy a kiszámíthatatlan államigazgatás sem tesz jót a lakosságnak. Az ilyen helyzetekben az emberek kezdik nem venni komolyan a másik felet, átverik, becsapják, megkerülik, vagy kiszállnak a kapcsolatból. A kiszámíthatatlanságnak kiszámíthatóan rossz vége lesz egyszer. De vajon miért érzem úgy, hogy mindig a kiszámítható, a komoly fél a nagyobb vesztes? Daczó Katalin