A Küküllő Szállodában tartott szerdai díjátadón számos egykori díjazott és érdeklődő is megjelent, tiszteletüket téve az idei év díjazottjai előtt. A csíkszeredai Bálint András Alapítvány minden év decemberében olyan székelyföldi íróknak, publicistáknak, illetve közművelődéssel foglalkozó személyeknek ad át emlékdíjat, akik a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bálint András szerkesztő-újságíró munkásságának nyomán példaszerű tartással, magas színvonalon képviselik Székelyföld magyarságát és szolgálják azt – ismertette Farkas Antal, az esemény kurátora.

A díjátadót Simó Sándor unitárius lelkész nyitotta meg, és bár ünnepi eseményen szólt a jelenlévőkhöz, gondolataiból az egész várost megrázó, hétfőn bekövetkezett tragédiát sem hagyta ki.

– Advent van, a várakozás időszaka, és mégis a gimi bentlakásának az összeomlása kapcsán a harag, a meg nem értés és a bánat van a lelkünkben. Bár a letörtség és a fájdalom uralja a szívünket, mi mégis a hitünkkel Istenbe kapaszkodunk. Belesimulunk értelmünkkel, lelkünkkel, érzésünkkel az ő simogató tenyerébe. Átadjuk magunkat az ő szándékának, mert tudjuk, hogy nemcsak bajt, szomorúságot, nemcsak bánatot ad, hanem jóságot, örömöt és boldogságot is – osztotta meg az összegyűltekkel még a díjazottak méltatása előtt a lelkész.

Elsőként a nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Miklós Kund szerkesztőt, publicistát méltatta Bölöni Domokos, akinek szavait Mirk Szidónia Kata olvasta fel a jelenlevőknek. Mint elhangzott, Nagy Miklós Kund egyike az erdélyi magyar művelődés legelkötelezettebb és legtermékenyebb munkásainak. „Véleményt mond, feltár, leleplez, bírál, közöl, hetente publikál. Sportol, jól focizik. Örökmozgóként sokat gyalogol, utazik, társadalmi életet él, gyümölcsöző kapcsolatokat épít ki és ápol, barátait tiszteli és megtartja, tekintélyét fokozza a csöppet sem mindennapi jó tulajdonsága, hogy a humora is kiváló.”

Következőként P. Buzogány Árpád művelődésszervezőt méltatta Simó Márton író, publicista.

– P. Buzogány Árpád egyszemélyes intézmény, ha nem itt élne, és nem dolgozna köreinkben, akkor sokkal szegényesebb lenne az életünk. Több mint négyszáz kiadványnak volt a szerkesztője, olvasószerkesztője, korrektora, néprajzi gyűjtéseinek egy része tanulmánykötetekben, évkönyvekben jelent meg, emellett számos beszámolót, helyismereti publikációt, gyerekverset írt – sorolta Simó Márton.

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes is az idei év díjazottjai közé tartozik, ám egy jótékonysági körút miatt nem tudott részt venni a díjátadón. A szerzetes munkásságát, írói és szerzetesi tevékenységét Sebestyén Péter plébános méltatta. Mint a laudációban elhangzott, a szerzetes nemcsak ötezer árva gyámolítója, hanem hamisíthatatlan hivatkozási alap és sokak számára menedék és úttörő.

– Sokszor emiatt botrányhős, túl nagy falat vagy galuska, melyet sem lenyelni, sem megemészteni nem tudnak egyesek. Ezért rendszeresen keresik életének, személyének kákáján a csomót, szimatolják a botrányt, acsarkodnak ellene, kritizálják, sőt, nemegyszer aljas módon támadják, aláaknázott területekre futtatják, becsületébe belegázolnak – emelte ki hozzátéve, Istennek hála, ezekből a bajokból megerősödve jön ki.

Az utolsó díjazottat, Murányi Sándor Olivért Böjte Csaba méltatta, aki videón keresztül üzent.

– Sok könyvet írt medvékről, harcsákról, mindenféle állatokról, és mondtam egyszer neki, hogy miért nem ír az emberről is, mert végül is az is Isten teremtménye. És komolyan vette a kérésemet, és nekiállt, és a gyerekeimről írt – utalt ezzel az író legutóbb megjelent könyvére, ami a Panasz helyett címet viseli. Böjte szerint az író sok pozitív értéket mutat fel a könyv által, amire a mai világban sokkal nagy szükség van.