Merthogy nyelvi kérdést csinál(nak) valaki(k) bizonyára nem kevés pénzért és „a hazáért” abból, ami nem az, és képtelenek felfogni, hogy a nyelvek, a népek saját szemléletük és nézőpontjuk, elvonatkoztató képességük szerint nevezik meg szavaikkal, kifejezéseikkel a dolgaikat. Így a község, a város vezetését ellátó intézményt is: az egyik az intézmény fő emberét – a polgármestert – helyezi előtérbe, mintha az övé lenne, mintha a közösség dolgait egymagában intézné, a másik, ellenkezőleg, a közösségért demokratikusan végzett munkálkodást. (Erre igen jó példa az önrendelkező székely falu külső és belső felépítése, működtetése.) Rendeltetésükben, és az a lényeg! nincs, illetve nem lehet különbség. De hogy mégis megértsék, a gyengébbek kedvéért egy példát említek: A szellemi fogyatékos személyről a németek azt mondják, hogy »Hiányzik egy pohár (kés, villa) a készletből«; az amerikaiak, hogy »A lift nem megy fel a 10. emeletre«; a magyar (a román is), hogy »hiányzik egy kereke (Îi lipsește a roată)«; a román pedig, hogy hiányzik egy dongája= ”Îi lipsește o doagă”. A négy nyelv más-más metaforát alkotott, de ugyanazt közli: valakinek hiányzik valami az emeleten! Elképzelheti olyan, akinek nem hiányzik a készletéből egy pohár sem, akinek a liftje felszáll a tizedik emeletre, akinek nem hiányzik egyetlen kereke sem, dongája sem –illetve nem folyt ki a fejéből az a kevéske tudás sem, amit az első négy osztályban tanult –, hogy a helyi közigazgatás intézményének más és más statútuma, rendeltetése lehet akkor, ha községházának/városházának és akkor is, amikor primăriának nevezik? Ettől nem felel meg egyik a másiknak??? Egy dolgot szeretnék itt aláhúzni: a magyar nyelv nem szaladt, ha kell, ha nem más nyelvekhez új szavakért kölcsön, mivel rendelkezett és rendelkezik – és ez nyelvtörténeti sajátosság – olyan belső nyelvi tartalékkal, amiből az új jelenségekre, dolgokra új szavakat, kifejezéseket tudott alkotni. Ezzel magyarázható (és nem azzal az ostoba állítással, hogy a székely-magyar a magyarországi magyar nyelvből (?!) vette szavait), hogy a ház szavunk mennyire termékeny tudott lenni: (fejből, kapásból említek néhányat) családi ház, istenháza (ez nem egyezik a lăcașul domului, casa domnului, templu, biserică stb. megnevezésekkel?), kórház (mást jelent, mint a német Spital szóból kölcsönzött spital?), hidegház (mást jelent, mint a francia morgue utáni morgă?), menház (románul azil a francia asile után), árvaház (orfelinat, francia orphelinat), színház (mást jelent, mint a francia theâtre szóból vett teatru?), áruház (magazin a francia magasin után), virágház (a francia serre után), váltóház, fűtőház, siralomház, csónakház, erdészház, zálogház (casa de amanet a török emanet-ből) stb., mondhatnám a körömházat s a bolondok házát is. Valamennyi az egyénnek, közösségnek, valamilyen embernek, lénynek, tárgynak, dolognak biztonságot, végleges vagy átmeneti létet biztosító épület. Nos, a korondi tanács dicséretesen ezzel a szótartalékkal élt, amikor a községháza intézménynevet a román casa comunală megnevezéssel párosította. A minta adva van, mint néhány példa is mutatja, a román nyelvben is: Eminescu a III. Levél című költeményében éppen az olyan típusú hazafiakra gurul dühbe, akik „Törvényt hoznak, bő adókat szednek, ágálnak kevélyen, játsszák a hazafit és erénycsőszök”, mondván „Să dai foc la puşcărie şi la casa de nebuni!” (Kiemelés általam.) Ha annyira érzékenyek a szavak, kifejezések, szimbólumok „nem megfelelőségére”, miért nem vizsgálják felül a román nyelv alapvető szókincsét (ha egyáltalán műveltségük alapján felismerik ezt), hadd lássák, hogy a szláv hatás után a legtöbbet a magyar nyelvnek köszönhetően gazdagodott, ami számtalan civilizáció és kultúrtörténeti adatot hozna felszínre. Kinek tennének és hol „feljelentést”, melyik törvényszék büntetné meg és kiket, hogy a román oraș és sobă szavakat (kiemelten a civilizáció és kultúra szavai) a magyar nyelvből kölcsönözték (város és szoba)? Ha a Méltóságért Európában Polgári Egyesület kontinentális mozgalom, mint sejteti a neve, miért láttatja úgy, hogy az európai emberi méltóság, mert hát milyen más méltóság lenne (?) éppen a székelyföldi magyar feliratok, intézménynevek, székely zászló miatt sérül? Hogyan? Miért nem vizsgálódik, jelent fel és büntettet máshol is Európában? De szűkebb hazánkban miért nem tekinti embert megillető méltóságnak az iskola, de az egész oktatás állapotát, ügyét Romániában? Azzal a román hazát féltő hamis dohogással, amit spicli módon végez bizonyára nem kevés anyagi haszonért, miért nem leplezi le, jelenti fel azt a 4200 iskolát, magát az oktatásügyi minisztériumot, hogy a tanév előtt nem rendelkeznek működési vagy tűzvédelmi engedéllyel, hogy tankönyvek helyett útmutatókkal képzelik el az oktatást az egész országban, hogy kivonják a használatból az oktatási segédeszközöket, de nem nyújtanak helyükbe mást, hogy a pedagógusoknak megígért fizetésemelés elmaradt, hogy számtalan iskolában senki nem vállal igazgatói feladatkört, hogy 13, főleg déli megyében ripsz-ropsz leváltják a főtanfelügyelőket? Más szóval, hogy csúfot űznek „a románok” (más etnikum szóba sem jön) méltóságából, miközben siránkoz­nak Marosfőn tarthatatlan állapotukról. Éber szemükkel miért nem födték fel idejében a román oktatás, a fiatal nemzedék méltóságát sertő, mi több, megalázó mulasztásait? Vagy mindezek nem tartoznak szerintük a méltóság fogalomkörébe? Netán kifolyt volna ama bizonyos hiányzó donga-metafora miatt a fejükből? Csak sajnálni lehet azt a népet, akinek ilyen prókátorai, védelmezői vannak, akik saját egyesületük megnevezésének kulcsszavát sem képesek szemantikailag értelmezni. Dr. Balázs Lajos ny. egyetemi docens [box type="shadow" ]Fórum oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]