borús égbolt
Kevesebbel is beérte…
Május végén és június elején szinte napi rendszerességgel nyilatkoztak arról kormányzati és másabb tisztségviselők, hogy az élelmiszerek áfakulcsának 24 százalékról 9 százalékra csökkentése nyomán azok fogyasztói árai 12-13 százalékkal fognak csökkenni. Ezt mondta a kormányfő, ezt mondta a pénzügyminiszter és a mezőgazdasági miniszter, ezt támasztotta alá a versenytanács elnöke, ezt valószínűsítette a fogyasztóvédelmi hatóság illetékese, egyszersmind „fogadalmat téve” arra vonatkozóan is, hogy minden eszközt latba vetnek a szóban forgó arányú árcsökkenés bekövetkezte érdekében. Ennek csak örvendeni lehetett, bár aki kissé jártas a jogszabályozási eljárásokban, eleve tudhatta, hogy közigazgatási eszközökkel, ellenőrzéssel nemigen lehet medret szabni vagy mederbe terelni az árakat. Azt végeredményben a kereslet és a kínálat szabja meg. (Ez esetben tekintsünk el a hatóságilag szabályozott áraktól, amelyek amúgy csak kivételes esetben létezhetnek.) Közben bekövetkezett az egyik kereskedelmi hírtelevízió jóvoltából egy diverzió is, nevezetesen lábra kapott egy olyan híresztelés, miszerint egyes üzletláncok az élelmiszerek kiskereskedelmi árainak a megemelése révén elébe mentek a majdani árcsökkentésnek, s ilyen fondorlatos eszközzel próbálnak plusznyereségre szert tenni. Nemigen volt valós alapja ennek az állításnak, ennek ellenére a kormányzati szervek, sőt a versenytanács is felkapták a fejüket, és szigorú nyomon követést, monitorizálást helyeztek kilátásba. Elérkeztünk június 1-jéhez, hatályba lépett az áfakulcscsökkentés, és bárki megtapasztalhatta, hogy hol melyik élelmiszer ára csökkent és mennyivel is. Úgy általában, főleg az áruházláncok esetében azt megfelelő informálási eszközökkel a vevők tudomására is hozták. De pont ebben az időszakban furamód elcsendesültek azok, akik beharangozták a hatalmas árzuhanást. Victor Ponta kormányfő például előzetesen azt állította, hogy június vége felé már számot adhatunk az árcsökkenésről, annak tendenciájáról. Ám ő időközben Törökországban tartózkodott, s legjobb esetben az ottani árakat monitorizálhatta.
A kormány többi tagja a karmesteri pálca beintése hiányában mélyen hallgatott. Amúgy maga a kormányfő is igen-igen mellélőtt akkor, amikor június vége felé várta az első eredményeket, mert egy adott hónapra vonatkozóan legjobb esetben is csak a következő hónap elején készülnek ilyen-olyan kimutatások, jelentések vagy beszámolók. Lehet, hogy júliust akart mondani, mert annak vége felé kell benyújtani egyes, az első félévre, valamint június hónapra vonatkozó nyilatkozatokat, statisztikai jelentéseket, amelyekből következtetni lehet például az áfából származó bevételek alakulására is. Az elmúlt hét végén megjelent a hivatalosnak tekinthető közlemény, az Országos Statisztikai Intézetnek a fogyasztói árak júniusi alakulására vonatkozó jelentése. Abból az derül ki, hogy a várt 12-13 százalékos csökkenés nem következett be, de ettől függetlenül örvendetes tényként kell elkönyvelnünk, hogy jó néhány élelmiszeripari termék esetében valóban 10 százalékot meghaladó árcsökkenés következett be. Kedden végül is megszólalt az ügyben Daniel Constantin mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, aki utalva a statisztikai jelentésre, azt állította, hogy az élelmiszeripari áruk árai átlagosan 8,2 százalékkal voltak kisebbek, mint májusban. Ezt igen jelentősnek tartotta, de arról nem szólt viszont, hogy ez jóval kevesebb, mint amennyit ők beharangoztak, azaz a várt 12-13 százalék. Amolyan mentegetőzésként hozzáfűzte továbbá azt is, hogy várni kell arra az elemzésre is, amelyet a versenytanácsnak kell elkészítenie, s amely előreláthatólag augusztus folyamán válik ismeretessé. Lehet, hogy ez az elemzés rávilágít néhány jelenségre, néhány részletkérdésre, de a tények tények maradnak. A 9 százalékos áfakulcs „nem érvényesült” minden egyes élelmiszeripari termék esetében, és ezt eleve tudni lehetett, illetve tudni kellett volna, főleg a kormányzati szakértőknek többek között annak okán, hogy számos élelmiszer kiskereskedelmi árának az alakulásában közrejátszhatnak a terméshozamok, a szezonalitás, sőt a lej/euró, illetve a lej/dollár árfolyam alakulása is.
Nem vitatnánk, hogy a júniusban bekövetkezett áfacsökkentésnek megvolt a maga szerepe a vásárlóerő valamelyes „izmosodása” tekintetében is. De ezzel együtt és ezen túl azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy annak következményei hatásmechanizmusa tekintetében a kormány eldobta a sulykot, és többet ígért, mint amennyire ténylegesen számítani lehetett. Mert végül is a nyolc százalékot semmiképp sem lehet 12 százalékként értékelni.
Hecser Zoltán
