tiszta égbolt
kevés felhő
erős felhőzet
szórványos felhőzet
Kettős mérce
Ugye tudjuk, a kettős mérce röviden azt jelenti, hogy az egyiknek lehet valamit, míg a másiknak nem. De nem erről akarok írni, ezt csak a szövegértési nehézségekkel küszködők kedvéért írtam le mindjárt az elején. Két olyan esetről írnék, amitől napok óta hangos a sajtó – határokon innen és túl –, és közösségi oldalakon viták sorozata olvasható a témák kapcsán. Pontosabban csak az egyikről vitáznak, a másikról volt ugyan egy-két híradás, s oszt annyi, senki nem kommentálja, mindenki elfogadja a normalitás határain belülinek. Viszont mindkettő főszereplője nő, és mindkét történésben fontos szerepet játszott az agresszió.
Az első nem messze tőlünk történt, egy szabadegyetemként indult, fesztivállá vedlett eseményen, a másik néhány száz kilométerrel odébb, egy tényleges fesztiválon. Az első esetben a főszereplő nő tiltakozni próbált egy politikus beszéde ellen, ezért fütyölni kezdett, emiatt lett agresszió áldozata. Nem részletezem, önök is tudják: hajától fogva földre teperték, majd a karját hátracsavarva vezették el az esemény helyszínéről. A második esetben a főszereplő nő volt az agresszor, vagyis koncert közben előadóként kiragadta a közönség soraiból valakinek a kezéből a telefonját és szilánkosra rágta. A közösségi oldalán közzétett vallomása szerint azért, mert idegesíti őt és zenekarát a videózó, telefonos tömeg.
Első esetben a nőt a többség elítélte, „libának” nevezte, és úgy vélekedtek, hogy „magának kereste a bajt”. Ezzel szemben a második esetben a többség hallgat, mint a csuka, aki pedig véleményt nyilvánít, úgy fogalmaz, hogy „neki volt igaza”, vagyis az agresszornak.
Feltevődik a kérdés: miért ítéli el az agresszió áldozatává lett nőt a többség az első esetben, míg a második esetben agresszorként viselkedő nővel szemben elfogadó?! Talán azért, mert utóbbi ünnepelt énekes, míg az előző „csak egy lány a tömegből”?!
Jánossy Alíz
