tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kétnyelvűség! Hol, hogyan?
Fontos, a kisebbségi magyar oktatást érintő kérdések, problémák kibeszélésére készültek oktatásban érintett szakemberek a megyei iskolanapok nyitórendezvényén, ahová hivatalos volt az oktatási miniszter és a kisebbségi oktatásért felelős Király András György államtitkár is. Már maga az is megérdemelne egy kérdést, hogy végül Pavel Năstase miniszter és a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár miért nem tisztelte meg jelenlétével a nyitónapra szervezett szakmai konferenciát. Persze, hivatalos válasz van – de engem nem az érdekelne. Hagyjuk is. Így viszont csak találgatni tudunk és olyasmire gondolni, hogy az oktatási miniszter a kényelmetlen és nehéz válaszok elől tért ki, mert ha eljön, a beszélgetés dinamikájában talán még ígéretet tett volna egynéhány tanügyi probléma megoldására.
Van azonban egy másik érdekes jelenség a keddi szakmai konferenciával kapcsolatosan, amire határozottabban tudom megfogalmazni – legalább a magam számára – a választ. De előtte a kérdés: a megnyitóünnepségen miért szemérmeskedett minden megyei elöljárónk, amikor magyarul is el kellett mondja köszöntőjét? Az történt ugyanis, hogy a jelenlévők, a megyei önkormányzat elnöke, a tanfelügyelőség vezetője, a magyar pedagógusok szövetségének képviselője mind-mind tőmondatokba sűrítve szólt néhány magyar szót, miután román nyelven hosszan tárgyalta a megyét és az oktatást érintő problémákat.
A szervezők bizonyára azt gondolták, hogy bár a konferencián részt vevők nagy többsége magyar ajkú, mindenki ért románul, ezért kár húzni az időt azzal, hogy mindkét nyelven elhangozzanak a beszédek. Tehát ne vacakoljunk azzal, hogy betartjuk – amiért már olyan rég és olyan vehemensen harcol a romániai magyar kisebbség – a kétnyelvűség elvét, etikáját.
Rendben, hogy mindenki ért románul, nem ez a kérdés, hanem az, hogy mit üzenünk ezzel: mennyire marad a kétnyelvűségért folytatott harcunk hiteles, ha mi magunk az első országos méretű rendezvényen, ahol jelen vannak a minisztérium képviselői, elfeledkezünk arról, hogy magyarul is elmondjuk véleményünket? Sőt, az első témafelvezető előadást is román nyelven tartjuk meg! Holott korábban és mai napig fennen hirdetjük, hogy minden magyar ajkú pedagógusnak joga van az anyanyelvű továbbképzésre?
Következetlenség, mulasztás, túlzott szemérmesség! – összefoglalva ez a véleményem arról, ami történt.
Pál Bíborka
.jpg)
