Lehettem olyan másodikos, amikor rájöttem, hogy a nagybátyám háborúból visszamaradt motorbiciklijén mit takar ez a három betűből álló márkajelzés: Bayerische Motoren Werke. Gyakran megengedte, hogy vikszoljam, s néha beülhettem a csónakjába, amikor olyan kedve volt Guszti bátyámnak. Nem mentünk messzire, csak a falu utcáin jártunk alá és fel. Emlékszem, egyszer tetűport vittünk a pityókaföldünkre, de félrehúztunk a dűlőúton, ahol volt egy kis öble a keskeny földútnak, épp csak annyi, hogy tudjanak megállni a szekeresek, ha látták, hogy traktor vagy szénásszekér közeledik a Kupás-oldal tetejéről. Mert tartották az íratlan szabályt, amelyet állítólag Mátyás király óta alkalmaznak a közlekedésben, hogy a terűvel közeledő fogat tudjon zökkenőmentesen elhaladni. Mert nehéz a sokmázsás terhet vonó ökröknek, lovaknak kitérniük, majd új lendülettel újraindulniuk az úri kocsi mián… Nagyon féltette a motort az öreg, ha nem volt muszáj, sáros, vizes útszakaszon nem használta. Mindig azt hangoztatta, hogy országútra termett ez a „műszer”, illik kímélni s arra használni, hogy eljusson vele az ember A-tól B-ig. Ő úgy értelmezte, hogy ezek a kiindulási és célpontok különböző városokat jelentenek. Nagy kincs volt akkortájt a csónakos motorbicikli. Többször eljutott vele a tengerre ángyommal, Herkulesfürdőre, egyszer pedig még Pestre is. Szóval bírta a gyűrődést. Akkortájt már jóval huszonöt év fölötti gép volt. És biztos, hogy a Wehrmachtnál anno nem kímélték. Hogy milyen módon került ide, az egyértelmű, s az a legendaszerű változat terjedt el róla, hogy miután kifogyott belőle a benzin, a visszavonuló németek egyszerűen betolták egy csűrbe, szénát vetettek rá. Talán olyan megfontolásból, hogy később érte jönnek. Nem jöttek. Viszont a nyomukban bevonultak az oroszok. A BMW-t azonban nem találták meg. Úgyhogy az akkor kamaszkorú nagybácsi aztán nemsokára kézre vette, és visszaalakította polgári használatra. Mert matt, sötétzöld színű volt eredetileg, és nem voltak rajta krómozott díszek, ami érthető. Valahonnét megszerezte a műszaki leírását, az segített az „átöltöztetésben”… Valamikor a nyolcvanas évek végén ért véget a pályafutása, amikorra teljesen használhatatlanná vált, annyira megkopott a kardán kúpkereke, hogy cserélni kellett volna. Alkatrész híján utángyártással próbálkoztak, de az akkori szocialista ipar fémforgácsoló technikája nem volt erre képes. „Eladódott.” Állítólag Nagyváradon valaki úgy rendbe szedte donor-alkatrészekkel, hogy büszkén jár még ma is a motormatuzsálemmel, amelyről tudja, hogy eurótízezreket ér. De el nem adná!... A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom idején – amikor már nagyobb lettem – rájöttem, hogy BMW márkájú gépkocsik is léteznek. Láttam színes katalógusokban, egyszer pedig egy Popovici nevű párttitkár is ilyennel furikázott… A változás után aztán megszoktuk ezeket a pompás autókat. Egyre több lett belőlük. Sokaknak vágyálma, hogy minél újabb és minél szofisztikáltabb példányhoz jussanak. Ha tehetik. Bevallom, én nem vágyom BMW-re. Nem vágytam, ha igazán őszinte akarok lenni. Most azonban úgy tűnik, hogy rám ragyogott a szerencse csillaga. Villanylevélben értesített egy világcég, hogy egy BMV X6(7) boldog tulajdonosa lehetek. Ha elfogadom, akkor kaphatok a luxuskocsi mellé 950 000 eurót is. Gyorsan utánanéztem. Szuper valami, potom 107 990 euró az alapára, de extrákkal fel lehet tornászni akár százhúszezerig is. Futná a majdnem millióból. Nem fogadtam el az ajánlatot. Szépen megjelöltem szemétként a levelet, s aztán kidobtam. Erről a címről többet nem érkeznek hozzám milliós ajánlatok. Se euró. Se dollár. Se BMW. Vajon kinek jut a felajánlás? Ha valaki értesül róla, kérem, szóljon! Elmennék az illetővel egy körre. Ott peckelődnék nagy hegyesen az anyósülésen, és néznék kifelé a népre meg a mellettünk elsuhanó tájra. Vajon elvinne-e?

Simó Márton

*Valóban létezett ajánlatról esik itt szó. Egyébként szerepelhetett volna itt másik méregdrága autómárka (Jaguar, Audi, Land Rover, Toyota stb.). A szerző nem burkolt reklámot próbál most elsütni, csupán felvázol egy jelenséget, amellyel bármikor találkozhatunk a kibertérben.