Ősz van. Hideg, nyirkos lett az idő. A nappalok rövidebbek lettek, az éjszakák hosszabbak. Az emberek sietve igyekeznek haza. Benn a melegben a jó, kinn nem szívesen álldogál az ember. Alig vannak az utcán. Csak a szél kavarja fel a fákról lehullott sok levelet. Nemegyszer úgy érzed magad, mint most ősszel. Erőd, ötleteid, lelkesedésed úgy hullanak le rólad, mint most a falevelek. Életkrízis? Nem. Sokkal inkább egy természetes ciklus, egy alkotói kényszerszünet, amely életfontosságú a további kreativitásodhoz. Benned ugyanis egy olyan erő szunnyad, amely újra és újra levelet fakaszt. Előbb azonban a régi leveleknek le kell hullaniuk, hogy helyet adjanak az újaknak. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a régi leveleket elengedd, lehullaszd abban a reményben, hogy majd újak nőnek a helyükbe... Aki erre nem képes, az az élet belső törvényének áll ellen. Aki mindig és mindenáron ragaszkodik a régihez, az szavak nélkül is azt vallja be, hogy fél, és az életet, illetve a növekedést akadályozza. Az ősznek is van értelme. A Te pillanatnyi őszödnek is! Engedd, hogy bekopogjon hozzád! Az ősz a tavasz természetes előhírnöke. Tudsz-e várni így a tavaszra? *** Amikor egy alkalommal egy bezárt ajtó előtt álltam és zavartan a kulcsot kerestem, akkor döbbentem rá arra, hogy milyen gyakran álltam már életemben bezárt ajtók előtt. Csak más értelemben. Olyan emberek voltak ezek, akik szívükben bezárkóztak, mert bizalmatlanok voltak. Féltek „ajtót” nyitni nekem, nem mertek megnyílni, mert valaki vagy valakik azelőtt egyszer már megsebezték, és ezzel belső hallgatásra kárhoztatták őket. Más alkalmakkor viszont épp az ellenkezőjét volt szerencsém megtapasztalni. Olyan emberekkel találkoztam, akik szempillantás alatt meg tudtak nyílni nekem, mert bizalmat szavaztam nekik és tapintattal ajándékoztam meg őket, ami védelmet nyújtott nekik. A bizalom kulcsával kinyitottam szívük ajtaját. Tapintatommal megszabadítottam őket bezártságuktól. És beszélgettünk. Békésen, szépen és bizalmasan... A bizalmas és tapintatos szavak belső sebeikre balzsamként hatottak. Azok gyógyulásnak indulhattak. Minden lakat vagy ajtó számára létezik egy kulcs, amely kinyitja őket. A bezárt szívek számára is létezik egy kulcs. Ezt a kulcsot bizalomnak hívják. Istenem, milyen kevés kellene ahhoz, hogy sok ember szívét megnyithassuk. *** Ha egy emberrel mélyebb kapcsolatba akarsz kerülni, nem elég, ha nézed őt. Ha egy másik emberrel igazi, mély és őszinte kapcsolatot akarsz, ahhoz a szívedre van szükség. Órákig bámulhatsz valakit, tölthesz megszámlálhatatlan időt azzal, hogy lelkébe pillants, mögéje less, szívébe láss. Számodra idegen marad mindaddig, amíg nem a szíveddel próbálsz meg közeledni hozzá. Szemeid ugyanis csak a külsőt láthatják. A belső számára tekinteted mindig vak marad. Szemeid megláthatnak ugyan egyet s mást, azonban hamarosan el is felejtik. Mert a szem hamar felejt... Egyedül a szíved az, amely a másikat igazán felismeri. Egyedül a szíved az, amely a másik ember gondolatai és érzései előtt képes megnyílni. Ne feledd hát, hogy a másik emberrel való igazi, mély kapcsolatot soha nem a szemed vagy a tekinteted teremti meg. Ha egy másik emberrel igazi, mély és őszinte kapcsolatot akarsz, ahhoz mindig a szívedre van szükség. Feltéve, ha nem elégszel meg annyival, hogy a másikat csupán bámulni akarod... Ha viszont csak ezt teszed, akkor soha nem is találkoztál vele... Fr. dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános