„és föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak …” (Jn 19, 37) Az eget a földdel összekötő jézusi kereszt vetületei tükröződnek akaratlanul is bennünk. A dimenziókat magába foglaló KERESZT ősidőktől fogva meghatározója tekintetünk irányának, az égiekre való figyelésnek és az egymáshoz való viszonyunknak, kapcsolódásunknak. Felülről életadó áldásra, a kitárt karban ölelésre vágyunk, melyek hiányában a megfeszített magány, a megtörtség állapota sem marad ki az életünkből. Személyes vagy közösségi keresztjeink – terhét vagy már átlényegült – jelét viseljük, látjuk önmagunk élethelyzeteiben, közösségi létünkben és emlékezetünkben. Az itt bemutatkozó művészek alkotásaik révén láttatják mindazokat a tapasztalatokat, melyeket „keresztülszúrtak”, megtörtek, kivágtak, széthasítottak; mindazt, ami szétfeszít, ami előtt tehetetlenül állunk. És mégis a sírás feltöri a fájdalmat, és a megtörtség sokakat tápláló, életadó kenyérré válhat, fény a sötétségben, kiút az úttalanság érzéséből, megnyílás az Ég teljessége felé. A Kereszt megannyi vetületét tapasztaljuk, hisz bennünk élő valóság, és jelen alkotásokban is ez tükröződik vissza. Siklódi Zsolt Corpus Christi és Hal formáiban a megtörtség által megszaporított élet – étel, melyekben a különböző anyagfelületek – fényes és matt, sima és szemcsés – mindennapjaink kettős valóságát is idézik. Ami kint, az bent tükröződik vissza Fazakas Tibor Transzcendens harmónia I–II-ben. Az anya-gyermek kapcsolatának Madonna asszociációiban a bensőséges viszonyból fakadó jó érzések mellett a Keresztre feszített és a Hétfájdalmas Anya sorsának elővételezései is láthatóak. Sánta Csaba Madonnája és a Bástya is üzeni, feltehetően a keresztviselő próbatételeinkben való helytállást. A mások előtt érthetetlen állapot, a kiszolgáltatott lét köszön ránk Daradics Árpád Anatómia, Rembrandt Dr. Tulp anatómiáját idéző fotómontázsában. A professzor és orvostanhallgatói előtt fekvő beteg egy nagy piros keresztként jelenik meg. A szokatlan és érdekes orvosi eset felfedezése láthatóan büszkeséggel tölti el a körülötte állókat, de látókörük független a kereszt által megjelenített betegtől, aki már nem is látszik embernek. „Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz, tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza.” (Iz 53, 12) Az egyéni életút adta keresztjeink mellett a közösségi tudatunkban élő fájdalmas tapasztalatoknak is hordozói vagyunk. Bocskay Vince által előtérbe állított 1956 keresztjét Moszkvában készítették. Csalárd árulói nem sejtették ugyan, hogy a fiatal fehér test oldalába, Magyarország szívébe beütött Vörös csillag a jövőben mégis szabadságot fakaszt. A múlt sebeit is hordozzuk, ahogy Debrecenből a hitükért gályarabságra hurcolt lelkészek fájdalmát sem tudja lemosni a tengernyi bocsánatkérés. Szepessy Béla Debrecen című rajza idézi emléküket. Mindannyian viseljük az életterünk leigázásának terhét is. Kuti Dénes A kereszt ígérete ugyan zöld és színes levelekből áll össze, a reményt és elmúlást együttesen hordozza. A reményt a benne rejlő, világgal együtt érző Jézus alakja jeleníti meg. Máthé Edit Ágyasok című munkája a bontakozó életet segítő mindennapi munkák gyümölcsére, a színes virágszirmok adta öröm megtapasztalására irányítják a tekintetünket. A fény és sötétség, a Jó és a Rossz állandósult küzdelmében a feketeségből, a Feketéből felsejlő, ködszerű folt végső soron a Világosság győzelmének reményét sejteti. Daczó Enikő fekete háttere előtt az Anatómiában, az arany fényben ragyogó kereszt szétoszlatja a sötét háttérerők uralmát. A sötétségből a Kereszt vezet át a világosságba, ahogy Vinczeffy László Kultikus térben elénk állítja. Faragott Keresztje pedig a mindennapi, az egyenként kicsinek látszó keresztek összhatását, az egész felületet, testet betöltő nyomát mutatja. A húsbavágó fájdalom érzékeltetését Vargha Mihály viszi tovább. A vörössel színezett Testre mért külső csapásoknál nagyobbak a belső vágások nyomai. A Szakadás az elvált irányok ellenére még egységben tartja a kettévált formát, és a megnyílásra is lehetőséget ad. Választási, értelmezési, átgondolási lehetőségeink mindig adódnak. Kántor József Keresztutak mint útjelző nyilak igazítanak, mutatják a sötét erők lefelé húzó irányait, ugyanakkor a szeretetre vezető felemelő irányt is. Választhatunk, hogy mire és kire irányul a tekintetünk. „…ha felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32) jézusi ígéret ma is új dimenziót ad keresztjeinknek.   (a KERESZT című, 3. atyhai nemzetközi képzőművészeti kiállítás katalógusának bevezető szövege)