erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Kéregetők
„Aggyon vaegy lejt, kérem szépen, csak vaegyet, kenyérre kell, nincs pénzem, kérem, aggyon vaegy lejt!” Nap mint nap lehet ilyen vagy ehhez hasonló kérésekkel találkozni, szinte bárhol. Eközben az emberek mélyen szemükbe húzzák a sapkát, felteszik a csuklyát, összehúzzák magukat, zsebre vágják a kezüket, és úgy mennek el a kéregetők mellett, mintha ott sem lennének. Kell-e adni pénzt ilyenkor? Segít-e az adakozás vagy sem? Valószínűleg sokan nem tudnak dönteni, mert lehet, hogy szívesen adnának pénzt a gyereknek, aki teniszcipőben és pulóverben kéreget, de közben arra gondolnak, hogy ha pénzt adnak neki, akkor csak abban segítenek, hogy fennmaradjon ez a rendszer, és lényegében nem változik semmi. Kicsit olyan ez, mint a történet a molnárral, a fiával és a szamárral, mert úgy tűnhet, nincs jó megoldás. (Aki nem ismerné a történetet: akármit találnak ki, senki sincs megelégedve azzal, hogyan mennek. Ha a molnár meg a fia ül a szamáron, az állatkínzás; ha csak az apa ül a szamáron, a fiút sajnálják; ha a fiú ül a szamáron, szidják, hogy hagyja az apját gyalogolni; ha gúzsba kötik a szamarat, és úgy viszik, akkor meg kinevetik őket.)
Van, aki nem törődik senki véleményével, és pénzt ad, mert arra gondol, hogy ha az a „vaegy” lej hozzájárul másnak a boldogságához, akkor rajta ne múljon. Van, aki úgy gondolja, hogy inkább egyenesen kenyeret ad, nem lejt, mert akkor nincs más választása a kéregetőnek, marad a kenyérrel. Nem cserélhető semmi folyékonyra. Egy ismerősöm mesélte, hogy vásárlás után gyerekek pénzt kértek tőle, mire ő adott a pizzaszeletekből, amiket vásárolt. A gyerek megnézte, hogy mi az, és az ismerősöm szeme láttára a kukába dobta. Neki nem étel kellett, hanem pénz. Egy másik ismerősöm meg elmondta, hogy a pékség előtt kéregettek gyerekek, és ő elmondta nekik, hogy pénzt bizony nem ad, de ha éhesek, vesz nekik valamit, csak mondják meg, mit szeretnének. Csokis kiflit – jött a válasz. Úgyhogy az ismerősöm vett a gyerekeknek két-két csokis kiflit, akik nagyon hálásak voltak ezért. Ezzel szemben vannak, akik elhatározták, hogy utcai kéregetőnek soha, semmilyen formában nem adnak semmit. Vádolhatók ezek az emberek, hogy nem emberségesek, nincs bennük empátia és nem keresztény ez a viselkedés, viszont aki már látta, hogy az adományból flakon sört vesz a kéregető, vagy az odaadott kifli a kukában landol, azt már nem hiszem, hogy meg lehet győzni bármiről. Annak is van előnye és hátránya, ha ad pénzt az ember, és annak is, ha nem ad. Jót is tesz és rosszat is.
Szóval, Naccsága, adna-e vaegy lejt?
Péter Ágnes
