erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Kéményseprő kerestetik!
Ha nagy leszek, kéményseprő leszek! Nem, nem leszek sem tűzoltó, sem katona, de még „vadakat terelő juhász” sem. Kéményseprő leszek, azaz lennék, ha történetesen fiatal, vállalkozó kedvű férfi volnék, s nem egyre zsémbesebb, korosodó nő. De mivel nem vagyok fiatal férfi, ezért inkább adok egy ötletet mindazoknak, akikre a fenti személyleírás talál. Ingyen adom, s azt is elmondom, miért. Azért, mert minap városkánkban kéménytűz keletkezett, szerencsére nem történt baleset, nem lett nagy a kár, de ijedtségnek elég volt. Aztán egyik ismerősöm keresett meg azzal, hogy mit tudok arról, van-e kéményseprőnk, mert ő érdeklődött már a közüzemeknél, az önkormányzatnál, s mindkét helyen azt mondták: nincs tudomásuk arról, hogy lenne. Hát persze, mivel kb. az ő alkalmazásukban nincs is ilyen. Aztán idős ismerősöm hívott fel telefonon az egyik gyergyói faluból, mondván, ne vegyem rossz néven, hogy engem keresett meg a kérdésével, de „nem-e tudja, hol kell kéményseprőt szegődni?” Még azt is elmondta, hogy évek óta nem takarította ki a kéményeket náluk senki, és attól tart „egy reggel nem lesz, aki felkeljen és az állatoknak enni vessen”. De arról is beszámolt, hogy régebb ősszel és tavasszal házról házra járt a kéményseprő, bekopogva minden portán, és megérdeklődve, kérnek-e kéményseprést, aztán pár lejér’ kikormozta a kürtőt, s lehetett „nyuguttan alunni”. Sőt, még tippet is adott, hol nézzek utána – mert szerinte, én ott is jártas kell legyek –, mondván: „Nézze meg a fészibukkon is, vaj mija nyavalyán, ahol mindenfélit hirdetnek – az onokák monták!” Hát, én tényleg minden lehetséges helyen érdeklődtem kéményseprő felől, még a „fészibukkon” is megnéztem, de nyomára nem bukkantam egyetlen kéményseprőnek sem, aki Gyergyó környékén tevékenykedne. Mondták, régebb a helyi gazdasági egységnél volt egy, de már az is elment valahová másfelé, más munkát keresni magának. A helyi önkormányzat is csupán egy közleményt küldött – azt is a kéménytűzzel kapcsolatosan –, amelyben felhívják a lakosság figyelmét a legfontosabb tűzvédelmi szabályok betartására, köztük többek közt arra is, hogy a kéményeket rendszeresen takarítani kell. De ennyi, sehol egy telefonszám, elérhetőség, valami, hol lehetne felvenni a kapcsolatot egy kéményseprővel.
Hát ezért mondom, ha fiatal férfi lennék, biztos kéményseprő lennék. Azzal kezdeném, hogy megérdeklődném, milyen engedélyek, milyen jogosítványok szükségesek ehhez a tevékenységhez, mert ugyebár az Unióban mindenről papírt kell felmutatni. Ezeket beszerezném, aztán felkutatnék egy öreg, nyugdíjas kéményseprőt, aki biztos elmondana néhány olyan szakmai titkot, amit aktív korában hétpecsétes titokként őrzött, hogy legyen szakmai tudásom is. Megvásárolnám a szükséges eszközöket, kellékeket, ami ehhez a munkához kell, majd váltanék egy magánvállalkozói engedélyt – vannak erre szakosodott cégek, amelyek némi fizetség ellenében intézik a papírformaságokat. Ezután megkeresnék egy reklámozásban jártas szakembert, és az ő tanácsai szerint minden lehetséges helyen reklámoznám a tevékenységemet. Igen, még a „fészibukkon” is, ahol az „onokák” látják.
Itt vége is lenne ennek a jegyzetnek, de még annyit megjegyeznék, hogy a fenti bekezdésben egy sikeres vállalkozás nem szakszerű és nagyon vázlatos üzleti tervét találja az, akit érdekelne ez a tevékenység. Használja egészséggel a saját és a mások hasznára! A magam részéről meg bízom benne, hogy hátha elolvassa a fentieket egy külföldön spárgát szedő fiatalember, aki a „kint szerzett pénzen” valami vállalkozást indítana, csak még épp nem döntötte el, mit. Hát legyen kéményseprő! S ha majd beindult az üzlet, keressen meg, s az ötletért cserébe seperje ki az idős ismerősöm kéményét! Pontos címet adok.
Jánossy Alíz
.jpg)
 cm.jpg)