Lezárult az idei ásatás a csíkszentkirályi Tamás Ervin telkén, az Andrássy-kúria helyén. Az eredmények alátámasztották azt a korábbi feltételezést, hogy egy tekintélyes méretű udvarház, sőt valószínűleg castellum állhatott a 16. században Csíkszentkirályon. A feltárási munkálatokról számol be tudósításában Daczó Katalin. [gallery link="file" columns="2" ids="11788,11787"]   Amit idénre kitűztünk célul, azt nagyrészt sikerült megvalósítani – jelentette ki Darvas Lóránt, az ásatás vezetője. – Feltártuk az épület, a készülő agroturisztikai panzió közvetlen környezetét, illetve a járda és a zöldövezet helyét, és próbáltunk minél több információt összegyűjteni az elpusztult épületegyüttesről. A Csíki Székely Múzeum régésze nagyon eredményesnek tartja az idei munkát. – 2007-ben, amikor először ástunk az Andrássy-udvarház telkén, akkor az épületegyüttesnek a körvonalait éreztük, s annak a keleti részét tártuk fel a 19. századi vasútépítési jegyzőkönyvben szereplő romok alaprajza alapján, de nem sejtettük, hogy mekkora kiterjedésű tulajdonképpen az épület. Most kutatásaink szerint az L alakú épület kelet–nyugati irányú hossza 47 méter, észak–dél irányú leghosszabb része 34-35 méter körül lehetett. Úgy néz ki, hogy mindezek kerítőfallal voltak körbevéve, és nyilván, a kerítőfal mellett lehettek más épületegyüttesek, gazdasági épületek, személyzeti lakások is. Félve mondom, mert még néhány pontot ellenőriznünk kell, de ha tényleg bebizonyosodik, hogy kerítőfallal körbe volt véve, akkor már nem udvarházról beszélünk, hanem castellumról, és nagyon ebbe az irányba mutatnak az eredmények... A méretek alapján nagyjából akkora lehetett, mint a szárhegyi Lázár-kastély a 16. században, vagy egy fél Mikó-vár. Az ásatás során sikerült feltárni utoljára a 17. század elején használt téglapadló részleteit, és viszonylag változatos tárgyi leletanyagot begyűjteni a többszörösen bővített, átalakított épületegyüttes egykori falainak közelében: ezek egy része takarítások, különböző századi betöltések hulladékaiból került ki. – A leletekből kiderült, hogy az itt élők tehetős előkelőségek lehettek – állapította meg Darvas Lóránt. – Olyan áttört lovag alakos kályhacsempe-töredékek kerültek elő, amelyek nagyon hasonlítanak a budai várban talált lovag alakos csempékhez. Izniki kerámiatöredékekre is bukkantunk, ez a 16. századi Európa egyik legnívósabb kerámiakészítő műhelyében készült. Előkerült egy kályhába beépített faragott ablaktöredék is, amelyhez hasonlót Csíkból nem ismerünk, a legközelebbi párhuzamait Brassóban és Kolozsváron tartják számon. Darvas Lóránt szerint az Andrássyak udvarházának/kastélyának legrégebbi része a 15. század végén, esetleg korábban épülhetett. Ezt több szakaszban bővítették, és a nagy építkezések a 16. század második felében, az épület fénykorában lezajlottak. A 17. században, az Andrássyak után gyakorlatilag már nem építkeztek, csak padlócserét és néhány kályha újjáépítését végezték el. – 1575-ben, a Bekes-féle összeesküvésben való részvétele miatt jószág- és fővesztésre ítélték Andrássy Pétert, aki akkor elmenekült – vélekedett Darvas Lóránt. – Ezzel le is zárult az udvarház fénykora, és valószínűleg részben már akkor feldúlták az épületet. Későbbi információnk az 1602-es Básta-féle összeírásból van, ahol azt említik, hogy a faluban nemesember nincsen, csak az Andrássyak háza, melyet Kelemen Mihály és Mátyus János bír. Valószínűleg 1575 után a fejedelem az elkobzott birtokot szétosztotta a hívei között, legalábbis általában ez történt. Tudjuk, hogy a csicsói Kelemen Mihály a 17. század elején csíki alkirálybíró volt, Mátyus János pedig háromszéki nemesi családból származott, és akkoriban valamilyen tisztséget töltött be Csíkban, de birtokközpontjaik nem itt voltak, és valószínűleg nem lakták az udvarházat. Megtörténhetett, hogy ők maguk vagy a helybéliek lassan széthordták. Az ásatás idénre befejeződött, viszont az Andrássy-emlékhely kialakítása még nem. A régész, akárcsak az önkormányzat és a tulajdonos, együttes cselekvésen gondolkodik. Szeretnék a későbbiekben az épületegyüttes többi részét is feltárni, és egy romkertet létrehozni, vagy pannókkal jelezni, hogy hol és hogyan nézhetett ki az épületegyüttes. – Fontos lenne – hangsúlyozta a régész –, hiszen egyik legjelentősebb 16. századi székely nemesi családról és egyik legnagyobb világi épületről van szó, amit be kellene mutatni valamilyen szinten.