Mindjárt nyakunkon az európai parlamenti választások. Ezért aztán nem is kell csodálkoznunk azon, hogy dübörög a kampány. Minden szavazat számít, de azt a politikusok nagyon is jól tudják, hogy nem számíthatnak minden szavazatra. Legalábbis erre engedett következtetni Dacian Cioloș volt kormányfő a minap épp Csíkszeredában. A politikusoknak sokan azt sem hiszik el, amit kérdez, és ezzel ő is tisztában volt. Elmondta tehát egyenesen, hogy az EP-választásokon pártjával a harmadik legnagyobb politikai erővé akarnak válni, hogy majd később az országos parlamenti választásokat megnyerve kormányt alakíthassanak. Ez csakugyan egyenes beszéd volt, nincs is rosszabb az olyan álszenteskedésnél, amikor egy politikus azt állítja, hogy őt nem is érdekli a hatalom. A volt kormányfő csíkszeredai látogatásakor ugyanakkor látszott, hogy azért a „kényes kérdésektől” irtózik ő is. Ki nem ejtette volna a száján, hogy ő akkor most éppen a székely megyékben turnézik, hanem végig „sajátos zónákról” beszélt. Diplomáciai érzéke azért nem hagyta cserben, kellemes ünneplést kívánt a magyaroknak március 15-re. Talán hoz ez a gesztus pár szavazatot. De emberünk nem ezért jött ide, ő a székelyföldi román közösség voksaira hajt elsősorban. Nyilván nem ostoba, tudja, hogy erre van a leginkább esélye. Így aztán amikor a többségi sajtós kollégák az autonómiáról vagy az ország alkotmányának egyes cikkelyéről kérdezték, úgy mondta föl a hivatalos román nacionalista mantrát, mintha könyvből olvasta volna. Szerinte semmi értelme nincs még csak beszélni sem az autonómiáról, mert szegénység van, és előbb azt kellene felszámolni. A román állam meg ugye nemzeti, egységes és oszthatatlan. Ha mást mondana, akkor az román szavazatokba kerülhet, és a helyi román sajtó élt is a nyomásgyakorlás lehetőségével. Pedig valószínűleg ért a gazdasághoz, az uniós és állami pályázati források egyharmadát az helyi közösségekre bízná, hogy arra költsék, amire akarják. Ez igazán kedves tőle. Sőt! Igazi úriember! Nagy kár, hogy a magyar közösség önrendelkezéséről vele sem lehet érdemben beszélgetni. Kiss Előd-Gergely