Pro és kontra állásfoglalások fogalmazódtak meg azt követően, hogy szerda délután a régiófejlesztési közigazgatási és európai alapokért felelős minisztérium honlapján megjelent ama területi-közigazgatási egységek, valamint beruházási létesítmények és az azokra kiutalt pénzösszegek listája, amelyek „haszonélvezői” a Helyi Fejlesztések Országos Program (PNDL) második szakasza keretében biztosított 30 milliárd lej értékű pénzalapnak. Esetenként az érdekeltek, érintettek részéről, de egyes sajtóorgánumokban is olyan vélemények (egyébként bizonyos számításokon alapulók) láttak napvilágot, miszerint a „pénzosztás” nem volt méltányos és tárgyilagos, sőt ellenkezőleg: részrehajló. [caption id="attachment_53823" align="aligncenter" width="4608"] Csíkszereda örülhet a legnagyobb mértékű támogatásnak. Tizenegy projektet segítenek meg Fotó: László F. Csaba[/caption] Megyénk, Hargita megye esetében is eltérők a vélemények. Így például Hargita Megye Tanácsának közleménye szerint minden pályázata nyert a PNDL-programban, s ennek okán Borboly Csaba megyeelnök „örömét fejezte ki, hogy a Hargita megyei igénylések megkapták a támogatást…”. Továbbá utalás van arra is, hogy „legalább 100 millió lej elköltésére el tudjuk kötelezni idén a megyei tanácsot”. Nem így látják egyes sajtóorgánumok: az egyik magyar nyelvű regionális napilapban például azt olvashattuk, hogy Hargita és Kovászna megyék a legkevesebb pénzösszegben részesültek, mármint lakosságszámukat tartva szem előtt, s ez semmiképp sincs rendjén, azaz diszkriminatív jellege volt a pénzosztásnak. Egyébként Kolozs Megye Tanácsának elnöke is elégedetlenségnek adott hangot, többek között egy csütörtöki közleményében azt állítva, hogy „a Kolozs megyei­eket már megint másodrangú állampolgárként kezelte a PSD-s kormány”. Mi több, azt is hangoztatta, hogy Kolozs megyét és fejlesztési terveit szabotáló akció­ról van szó. A fenntartások hangoztatása okán újólag megszólalt a legilletékesebb, Sevil Shhaideh kormányfő-helyettes, régiófejlesztési közigazgatási és európai alapokért felelős miniszter is, akinek a pontosítása szerint nem kiutalásokról van szó, hanem az első félévi elszámolásokról. Hozzáfűzte azt is, hogy nincs szó semminemű részrehajlásról, az egyik vagy a másik területi-közigazgatási egység előnyben részesítéséről. Azt is hangoztatta, hogy tulajdonképpen a toplistát nem Olt, Giurgiu, Teleorman vagy Buzău megye vezeti, hanem a program keretében kiutalt pénzösszegek tekintetében Temes, Bihar és Szatmár megyék. Lehet, hogy így van, de arról kár lenne vitatkozni, hogy pénzkiutalásról vagy elszámolásról van-e szó vagy sem, legalábbis a nyilvánosságra hozott táblázatok vonatkozásában, lévén hogy annak harmadik oszlopsorában a kiutalt összeg (suma alocată) szerepel. Megyei, helyi, községi… Visszatérve megyénkre: ugyancsak akad így vagy úgy értelmezhető állítás. Legalábbis a megyei utakra biztosított pénzösszeg tekintetében: a táblázat szerint mintegy 41 millió lejről van szó, ebből három beruházási létesítmény a megyei tanácsot „illeti meg”, egy pedig Bélbor területi-közigazgatási egységet (ez utóbbi esetében a 174A, illetve a 174B megyei út egy-egy szektorának korszerűsítéséről van szó, a két beruházási létesítményre kiutalt pénzösszeg pedig közel 6,7 millió lej). Igaz, hogy jut pénz helyi érdekű utak korszerűsítésére is (például a Csíkkarcfalván bejegyzett ADI DKSZ esetében több mint 15,4 millió lej), akárcsak községi utakéra (például Kápolnásfalu esetében a 86-os községi út rehabilitálására több mint 4,7 millió lej). Ha számolunk ezekkel az utakkal is, valamint egyes utcák rehabilitálásával, akkor viszont mindenképp kikerekedik az a bizonyos 100 millió lej, legalábbis megyei szintű összesítésben. Egy sajtótájékoztatón azt is bejelentették, hogy Hargita megye viszonylatában „Gyergyószentmiklósnak jut a legnagyobb összeg, közel 52 millió lej”. Ez az állítás kissé túlzó, mert az igaz, hogy a pénzösszegek nagyságrendje tekintetében az első helyen valóban egy gyergyószentmiklósi beruházási létesítmény áll – nevezetesen több mint 22 millió lejjel a település szennyvízhálózatának bővítése és korszerűsítése. Ez örvendetes, de a beruházási létesítmények száma tekintetében a listavezető Csíkszereda, s talán ennek köszönhetően a pénzösszeg tekintetében is, ugyanis a megyeszékhely 11 projektje révén több mint 56 millió lejnek a „haszonélvezője”. A tény és a számadatok pontos ismeretének a hiánya, továbbá ez esetben a „pénzosztás” törvényes kritériumainak figyelmen kívül hagyása félreértésekre, megalapozatlan következtetésekre adhat okot. És ebben az összefüggésben engedtessék meg azt is megkockáztatni: ne ilyen vagy olyan feltételezések alapján értékelje valaki (valakik), hogy sok-e vagy kevés-e az a pénz… Hecser Zoltán