Ma délután kiállítás nyílik az idei FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhely hozadékából a Megyeháza Galériában. A tizenötödik alkalommal megszervezett tábor számos neves művészt vonultatott fel az évek során. Tíz napon keresztül készültek a művészek a mai tárlatra a Szakszervezetek Művelődési Házának Márványtermében berendezett műteremben, munka közben kereste fel őket Keresztes Bea. [caption id="attachment_89031" align="aligncenter" width="1000"] Fotók: László F. Csaba[/caption] endhagyó látvány fogadta május 15–25. között a Szakszervezetek Művelődési Házának Márványtermébe látogatókat. A XV. FREE Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhely meghívottjai ugyanis festményekkel, vázlatokkal tették otthonossá az aula falait, s serényen dolgoztak az újabbnál újabb ötleteik megvalósításán. Érkezésünkkor is javában zajlott a műhelymunka, s a székeknek támasztott, illetve az asztalokon heverő alkotások látványa már-már arra késztetett, hogy ragadjunk ecsetet, és alkossunk valami maradandót. Nem csoda, a tematikai és műfaji szabadság érzése teljesen átjárta a helyszínt, s aki ide belépett, megmagyarázhatatlan késztetést érzett a nyitottabb gondolkodásra. Azoknak az olvasóknak azonban, akik máris útra kelnének a Hargita Népe szignóval ellátott festmények felkutatására, csalódást kell okoznunk. Az alkotást ugyanis – hosszas gondolkodás után – a jelen lévő képzőművészekre hagytuk. Mire a döntést meghoztuk, Botár László, a Free Camp kezdeményezője és művészeti kurátora is megérkezett, igen sietősen. Minden bizonnyal sejtette, ha pár percet késik, a festmények között tébláboló sajtósok ecsetet ragadnak, s annak ki tudja mi lett volna a következménye. Nyitottság, egyedi látásmódok Mindenesetre a katasztrófát elkerültük, s így nyugodt szívvel beszélhettünk az alkotótábor jelenéről és múltjáról. Visszaemlékezésében Botár László elmondta: a Free Camp-et a 2000-es évek elején működött InterArt nemzetközi művésztelep folytatásaként álmodta meg. – Csíkszeredában hagyománya van a művészeti életnek. Amikor a Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotóműhely ötlete felmerült, az volt a cél, hogy a megyeszékhelyet bekapcsoljuk az európai, sőt a nemzetközi vérkeringésbe. Eddig már tizenöt országból érkeztek meghívottjaink, a tengerentúlról és Ázsiából egyaránt – ecsetelte a tábor vezetője, aki szerint nemcsak a művészek, de a művészetkedvelő közösség is gazdagodik a különböző nemzetiségű, nézőpontú alkotók megismeréséből. A tábor zárómozzanataként ugyanis évente kiállítják a tíznapos műhelymunka hozadékát, s mint kiderült, a szervezők kérése szerint minden képzőművész legalább két alkotással kell bemutatkozzon. A Free Camp tárlatanyaga rendszerint nem áll meg a megyeszékhelyen, hiszen országon belül és külföldön is több helyszínen kiállítják. Ez a fajta nyitottság és kitekintés jellemzi a tábori hangulatot is, vallja Botár László, akitől azt is megtudtuk, hogy szobrászokat azért nem fogadnak, mert csak 2 dimenziós alkotásoknak tudnak helyet biztosítani. – Idén tizenegyen vagyunk, a hazaiak mellett Magyarországról, Németországból, Ausztriából és Szerbiából érkeztek a meghívottjaink. Nem vasárnapi művészekről van szó, akik csak akkor alkotnak, ha idejük engedi. A Free Camp tagjait mindig foglalkoztatja valami, általában kész témákkal érkeznek, de sokakat megihleti a táj egyedisége is – avatott be a művészeti vezető, megjegyezve: az alkotó jellegű beszélgetések, eszmecserék nagyban hozzájárulnak a tábori hangulathoz, sőt az sem meglepő, ha a művészek némelyike a hajnali órákban is dolgozik. Tabumentes alkotás Mint kiderült, a kötelező két alkotás elkészítése senkinek sem kihívás, sőt túlteljesítés jellemzi a műhelyi létet. Márton Árpád festőművész idén először járult hozzá a Free Camp sikeréhez, dolgozott az egységet és szétszakadást szimbolizáló kenyérmotívumon. Érdeklődésünkre kifejtette: habár ő a tábor legidősebb tagja, aki Botár Lászlónak is tanára volt, igyekszik önmagához és a műhelyhez hűen alkotni. – Úgy érzem, ennek a tábornak komoly vonzási köre van. A művészek visszavágynak ide, ugyanakkor értékteremtés szempontjából sem elhanyagolható a Free Camp – véleményezte az alkotóműhelyt Márton Árpád. Fazakas Csabát is sikeresen megzavartuk a munkában, aki, mint mondta: kísérletezéssel foglalkozik az idei táborban, vázlatokat készít. Az Ausztriában élő képzőművész oszlopos tagja a Free Camp-nek, amelyet a tabumentes alkotás helyszínének tart. – Itt bárki bármit gondolhat és alkothat. Előítéletek nélkül közelítünk egymáshoz, és úgy gondolom, hogy ez egyre nagyobb értékké válik napjainkban – fejtette ki mosolyogva a képzőművész, majd folytatta a munkát. A levegőben terjedő festékillattal párhuzamosan haladtunk az ajtók irányába, ahol Dóró Sándort sikerült megszólaltatnunk. A németországi látásmódot képviselő művész negyedik alkalommal vett részt a táborban, mint mondta: számára mindig izgalmas Csíkszeredába visszatérni. Andreea Rus képzőművész is elégedetten összegezte a tábori tapasztalatait, kiemelte: nagyon jó a hangulat és érdekes élmény a különböző alkotók látásmódjával való találkozás. A kérdezősködés nem ment a készülő munkák rovására, hiszen minden alkotó hamar visszazökkent, és szinte azonnal tovább festett. Ezen a tapasztalaton felbuzdulva Damó Istvánt, a Nagyszebenben született, de Kecskeméten élő grafikust környékeztük meg, aki készséggel fogadta érdeklődésünket. – A művészek közötti találkozásokat nagyon fontosnak tartom. Mindenki meg van a műtermi magányában, de időnként mind érezzük a másfajta feltöltődés szükségességét – szögezte le Damó István, aki, mint mondta, úgy érzi, hazajött Erdélybe. Lassan elköszöntünk a képzőművészektől, és az ajtón kilépve leszűrtük a következtetést az idei Free Camp-ről: a különböző látásmódú, nemzetiségű és lakcímmel rendelkező alkotók megmutatták, hogyan kell egy emberként képviselni a sokszínűségben rejlő erőt. S mivel azt elkerültük, hogy elszabadult újságírók képeiből nyíljon tárlat a Megyeháza Galériában, bátran állíthatjuk, érdemes lesz megtekinteni a neves művészek alkotásait.