borús égbolt
enyhe eső
Jópofa…
Szemfényvesztés, ami a román tanügyi rendszerben történik. Meg vagyok győződve például arról, hogy a tanügyminiszter azt gondolta, milyen jópofa ötlet, hogy október 5-én, az oktatás világnapján, június 1-jén, gyermeknapon és a pedagógusok világapján is a nap tematikájának megfelelő eseményeket szervezzenek az iskolák.
A jó ötlet, az oktatás minőségét javító intézkedés helyett újabb gondot, kötelező mosolyt erőltetett az iskolavezetőkre, pedagógusokra: Mit találjunk ki, kit hívjunk? Hova vigyük, vagy ne vigyük a tanulókat ezen a napon?
A történet végén meg ott ül – vagy inkább téblábol, és már hagyná el az iskolát és a rendezvényt – a diák, aki jó esetben kimondja, amit a felnőtteknek nem szabad, az igazat, hogy valami kötelező izé volt ma az iskolában. Esetleg még hozzá teszi: Dögunalom volt.
Mert hát nem jópofa ötletekre lenne szükség, ugye? Hanem ésszerű, hatékony és főként a jelenlegi oktatási rendszert alapvetően megújító tantervekre.
Helyette azonban van egy új kerettantervünk, amely ellentmond a kompetenciaelvű oktatásnak, rengeteg régi tankönyvünk és néhány új is. Egy tanév alatt többször szervezünk Iskola másként hetet, ami szintén jópofa ötlet, a baj csak az, hogy közben az elemi osztályosok továbbra is egy felnőtt munkaidejében, vagyis gyakran napi nyolc órában ülnek a padban. Stratégiákat is írunk, méghozzá buzgón, csak valahogy úgy, ahogy a jelentéseket: sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket.
S a sor végén – piciny szemtelenséggel – már csak arra vagyok kíváncsi, melyik soron következő tanügyminiszter lesz olyan bátor, hogy elrendelje a minőségi oktatás világnapját. Ő lesz igazán jópofa!
Pál Bíborka
.jpg)
