Jereván nevének hallatán az idősebb magyarnak a jereváni rádió viccei jutnak eszébe. Sejtve az érdeklődést, Örményország fővárosában kocsiba vágtam magam, s elautóztam a híres épülethez. Megérkezésemkor nem éreztem katarzist, egy dolog ütött el a megszokottól, a székház előtt egy szobor állt táskarádióval a kezében, s a készülékből zene szólt. Nem rossz ötlet! [caption id="attachment_79632" align="aligncenter" width="1000"] Viadukt Jerevánban[/caption] Még csak reggel volt, de a központba visszatérve ittas, sötét bőrű fiatalokra lettem figyelmes. Ők irániak, magyarázta vezetőnk. Nagy számban érkeznek a szomszédból, amint átlépték a határt, a férfiak kihúzzák magukat, a nők sutba dobják a csadort, s kihívó minit öltenek; kezdődhet a dolce vita. Pénzük van bőven, a bárokban ők a királyok, s úgy is viselkednek. Az éttermekben a sertések sem lehetnek tőlük biztonságban, sőt direkt ebből – az otthon tiltott húsból – csemegéznek a legszívesebben: erre jobban csúszik a bor. A szórakozóhelyeken, a hétvégeken, békében megférnek az amerikaiakkal, akik – hivatalból – szép számban fordulnak elő az országban. Jerevánban építették fel a világ második legnagyobb jenki nagykövetségét, a kétezer alkalmazott java része élénk érdeklődést mutat Irán iránt. A másik nagyhatalom, Oroszország a török határon állomásoztat nagy erőket, szabadnapos tisztjeik szintén színesítik az életet élvezők körét. A nagyszámú night klubba őshonos örmény nemigen teheti be a lábát, már csak az árak miatt sem. Az átlagfizetés elég nyomott, aki már kétszáz eurót visz haza, az már tehetős embernek számít. No, hogy ne maradjanak e lokálok sem örmények nélkül, erről a diaszpórákból hazalátogatók gondoskodnak. Ha figyelembe vesszük, hogy a hazai lakosság többszöröse él az országon kívül, s az emigránsok szeretnek otthon hivalkodni gazdagságukkal, s költeni pénzüket, akkor ők is jelentős keresletet jelentenek az éjszakai piacon. [caption id="attachment_79633" align="aligncenter" width="1000"] A jereváni rádió[/caption] Mi magyarok, sajnos kimaradunk ebből az össznépi mulatságból: nagyon kevés honfitársunk él az országban. A háború alatt ugyan sok hadifoglyot dolgoztattak a városban, a híres viadukt is számos életet követelt. Emléküket egy örmény-magyar katonai emlékmű őrzi. Korábban, nemzeti ünnepeinken, ezen az emlékhelyen gyűlt össze a maroknyi magyar kolónia. A baltás gyilkos néven elhíresült, örmény társát megölő azeri katona kvázi szabadon engedése nyomán a magyar-örmény diplomáciai kapcsolatok megszakadtak, így az ünnepségek is elmaradnak. Mégis, a két nép közötti béke reményében, mindig van pár szál világ a talapzaton. Csermák Zoltán