A koronavírus Erdélyben elnevezésű felmérés legfrissebb eredményei szerint a diákok nagy többsége bekapcsolódott a távoktatásba, mintegy 9% azok aránya, akik a tavaszi vakációt megelőző periódusról azt nyilatkozták, hogy az iskola nem biztosít semmilyen megoldást erre. A koronavírus Erdélyben témakörben végzett kutatást az Erdélystatot működtető kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a SoDiSo Research közvélemény-kutató cég, önkéntes alapon. A kutatás célja az volt, hogy feltárja az erdélyi magyar társadalom viszonyulását a járvány kérdésköréhez. A felmérés 2020. április 1–10. között zajlott, 7450 személy megkérdezésével. Az adatfelvétel interneten és telefonon történt. Az eredmények a nagyrészt internethasználó, legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező 18–80 éves erdélyi magyar populációra vonatkozó becslésnek tekinthetők. A felmérés öt nagyobb témára fókuszált, a most megjelent eredmények az oktatási kérdéseket elemzik. A kutatási eredmények szerint a diákok nagy többsége bekapcsolódott a távoktatásba, mintegy 9% azok aránya, akik a tavaszi vakációt megelőző periódusról azt nyilatkozták, hogy az iskola nem biztosít semmilyen megoldást erre. A távoktatás formái viszont korántsem egységesek, a diákok csupán 45%-a számára elérhetők a valóban digitálisnak, interaktívnak tekinthető tanítási módszerek. A szülők egyötödének okoz nehézséget a megváltozott oktatási körülményekhez való alkalmazkodás, az új helyzet az érettségi és képességvizsga előtt állóknak jelent leginkább kihívást. Az elmaradt időszak bepótolásáról, a tanév lezárásáról is jelentősen megoszlanak a vélemények. A kutatás legfontosabb következtetései, hogy a diákok nagy többsége bekapcsolódott a távoktatásba; viszont a távoktatás formái korántsem egységesek; továbbá, hogy a diákok átlagban napi 3 órát tanulnak a kényszervakációban; a szülők egyötödének nehézséget okoz az új tanulási módszerekhez való alkalmazkodás, illetve hogy a szülők relatív többsége a tanév lezárását tartja kívánatosnak. A diákoknak a távoktatásba való kapcsolódására vonatkozó kérdésekre felelve az iskoláskorú családtaggal rendelkező válaszadók többsége arról számolt be, hogy a (legfiatalabb) gyermeke részt vesz a távoktatás valamilyen formájában. Mintegy 9% azok aránya, akik azt nyilatkozták, hogy az iskola nem biztosít megoldást erre. A felmérés rámutatott arra, hogy a távoktatás formái korántsem egységesek: így a legelterjedtebb forma, hogy a tanítók, tanárok e-mailen, közösségi oldalon, SMS-ben küldik el a megoldandó feladatokat, ez a diákok 59%-a esetében van így, kiemelkedően az elemi (0–4. osztályos) évfolyamokon. Kérdéses, hogy ezekben a helyzetekben személyes kapcsolatfelvétel történik-e a pedagógus és a diák között, vagy mennyiben szülői közvetítéssel valósul meg a kommunikáció, a konzultáció, a visszajelzés, az értékelés. A valóban digitálisnak tekinthető oktatási formák legalább egyike a diákok 45%-a számára elérhető, 31% azok aránya, akik digitális oktatási platformokat használnak, és 22% az online videókonferenciák segítségével tanulóké. A mindkét digitális megoldást használó diákok aránya 8%. A különböző oktatási formák biztosítása, az ezekhez való hozzáférés jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket mutat. Legjobb helyzetben a nagyvárosi, magasan képzett szülők gyermekei vannak, itt a diákok több mint fele részesül digitális távoktatásban. Körükben az is jellemző, hogy az iskola egy időben több oktatási formát is használ, a feladatok hagyományos elektronikus kommunikációval és digitális oktatási platformokon is jönnek, illetve online órákat is tartanak. A falvakban, alacsonyabban iskolázott szülők gyermekei esetében jelentősen kisebb a hozzáférési esély a digitális oktatáshoz, nagy valószínűséggel mind az iskolák, mind pedig a szülők lehetőségei korlátozottak. Évfolyamok szerint az elemi osztályokban nagyon alacsony az interaktív megoldások használata. A digitális távoktatás a felsőbb tagozatok, illetve a végzős osztályok esetében kiemelkedő. A 12. osztályosok 72%-a online videókonferenciák keretében vagy professzionális platformok segítségével tanul a jelenlegi helyzetben. A tanulással töltött átlagos napi óraszám 3,1 – derül ki a kutatás eredményeiből. Legtöbbet a végzős osztályok (3,8 órát), az általános iskolások (3,4 óra), ezt követően a középiskolások (3,2 óra) és legkevesebbet az elemisek (2,8 óra) töltenek tanulással (beleértve a távoktatást és az otthoni feladatok megoldását). A felmérés szerint a szülők egyötödének nehézséget okoz az új tanulási módszerekhez való alkalmazkodás: az iskoláskorú gyermekek szüleinek 21%-a jelölte meg a „megváltozott tanulási körülményekhez való alkalmazkodást” az első három probléma között, amivel jelenleg szembesülnek. Itt is jelentős eltérések vannak háttérváltozók szerint. Az új helyzet legnagyobb kihívást az érettségi előtt állóknak jelent. A megváltozott tanulási körülmények ugyanakkor átlagon felüli arányban okoznak nehézséget a többgyermekes családoknak, a gyerekek oktatásával nagy valószínűséggel többet foglalkozó anyáknak, illetve a magasabban képzett válaszadók esetében. Regionális szempontból a székelyföldiek jelölték meg ezt a problémát kiemelkedő arányban. A kutatás szerint a szülők relatív többsége a tanév lezárását tartja kívánatosnak: amennyiben a járvány nem jár le júniusig, a válaszadók 45%-a a gyermekek tanulmányi helyzetének lezárását látná jónak, a távoktatás keretén belül. A szülők 40%-a ugyanakkor az elmaradt időszak hagyományos oktatási formában való bepótolását részesítené előnyben, többségük a nyári hónapokat áldozná erre. A szülők egytizede a tanév megismétlése mellett foglalt állást. A részletes eredmények ezen a linken érhetők el.

HN-információ