A második, átdolgozott kiadású Magyar értelmező kéziszótár a kvaterkázik igét kiveszőben lévőnek tekinti, és jelentését így adja meg: Társalogva borozgat. Az Etimológiai szótár 1855-ból adatolja. Mindkét szótár szláv jövevényszónak tartja, és a kvaterka ’negyedliter’ jelentésű nyelvjárási szóra vezeti vissza, amelynek forrása a latin ’quartarius’, azaz ’a mérték negyedrésze’. Mai nyelvhasználatunkban gyakran csak a társalgást jelöljük meg a szóval. Wacha Imre legújabb könyve beszélgetésre, társalgásra hívja olvasóit, akiket megismertet a XX. század második felének jeles nyelvészeivel, közelünkbe hozza őket. A történetekből, adomákból megtudjuk, hogy ezek a szigorú tudósok éppen olyan hús-vér emberek voltak, mint mi. Képet kapunk az 1950-es évek világáról is, amely egyrészt a tanárok mindennapjainak bemutatása révén, másrészt egy-egy tréfás esemény felelevenítése kapcsán tárul elénk. A mai olvasó már derül azon a történeten, ami az ELTE Múzeum körúti főépületében esett meg a „szentháromság”-gal, azaz Marx, Engels és Lenin, vagy talán Lenin, Sztálin, Rákosai szobrával. A félemeleti pihenőn az ablak előtt álló szoboregyüttes ugyanis egy reggel összetörve hevert a földön. Az ügy kivizsgálása végett az ÁVO is kiszállt. Végül kiderült, hogy a portás macskája akadt bele a borítóvászonba, és ezért dőlt le a szobor. A tudós tanárok közül sokszor említi Pais Dezső, Tosu tanár úr nevét. Sok mosolyt fakasztó történet fűződik hozzá. Asztaltársaságának, a Kruzsoknak központi alakja volt. Wacha Imre szerint az egyetemen meghatározó szerepet játszott. A Tosu ragadványnév abból ered, hogy szerinte a hét vezér egyikét, Tast, Tosunak ejtették az ősmagyar korban. Lássunk néhány anekdotát a professzorral kapcsolatban! Egyik alkalommal egy nagyon gyengén felkészült hallgatót vizsgáztatott. A professzor megkérdezte: Ki a magyarországi finnugor nyelvtudomány legnagyobb alakja? A delikvens hosszas gondolkozás után válaszolt: Budenz. A professzor úr azonban a tudós keresztnevére is kíváncsi volt. Mire a vizsgázó, valószínűleg a svájci kártya zöld alsójára, Rudenzre gondolt, kivágta a választ: Ulrik. Mire Pais: Ön akkor viszont a Stüszi vadász. A kártyában ez ugyanis a tökfilkó. A professzor úr kalapjáról is olvashatunk egy szellemes történetet, de ezt most kihagyjuk. Egy alkalommal meg Zsirai Miklóssal, a kiváló finnugristával cserélte el a kabátját, noha Pais Dezső törékeny, alacsony ember volt, Zsirai pedig szép szál, magas férfi. Ez utóbbi erősen dohányzott, Tosu tanár úr azonban kerülte a füstöt. Nem is a kabát mérete miatt jött rá a cserére, hanem annak alapján, hogy a kabát zsebében ott volt a cigarettafüsttől büdös meggyfa szipka. Persze Pais Dezsőn kívül igen sokan szerepelnek még a könyvben: a közelmúltban elhunyt Bencédy József, Benkő Lóránt, Deme László, Kneizsa István, Lőrincze Lajos, Szende Aladár és még sokan mások. Ez utóbbinak néhány nyelvjárásgyűjtő élményéről is olvashatunk. Közismert, hogy Wacha Imre szinte a kezdetektől aktív résztvevője az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati és a Kazinczyról elnevezett kiejtési versenyeknek. A Kazinczy-táborokban is jelen volt. Természetes hát, hogy az ezeken a versenyeken történtekről is bőven ír. Az egyik esemény főszereplője Péchy Blanka színésznő, akinek a nevéhez a Kazinczy-díj Alapítvány létrehozása, valamint a versenyek zsűrijében való részvétel fűződik. Róla több történet is megtalálható a könyvben. Hadd idézzek csupán egyet! A Kazinczy-táborban együtt ülnek és beszélgetek a zsűri tagjai. Péchy Blanka viszi a szót. Megjelenik Szende Aladár, akit többen is invitálnak, hogy üljön közéjük. Ekkor Wacha Imre tréfásan megjegyzi, hogy csak akkor ülhet közéjük, s akkor kap borocskát, ha valamilyen rigmust rögtönöz. Percek múlva megszületik a versike. Íme: Szép madár a búbos baka, / Éljen soká Péchy Blanka. Mindenkinek tetszett, egyedül Blanka asszony nem derült a rögtönzött versen, mert neki a büdös banka jutott eszébe. Végül meggyőzték, hogy a búbos banka valóban szép madár. Wacha Imre könyvének utószavát így zárja: „Jó tanácsként javaslom a mai fiataloknak, akik netán elolvasták ezt a könyvecskét, hogy idejében kezdjék feljegyezni, rögzíteni, gyűjteni jelenkoruk kedves történeteit, hiszen egyszer azok is visszaemlékező anekdoták lesznek.” Javaslom, hogy fogadjuk meg tanácsát. Dóra Zoltán