Igazi példakép
Vasárnap anyák napja. Számomra az egyik legszebb nap az évben. Mióta az eszemet tudom, már hetekkel a nagy nap előtt készülődök, gondolkodom, hogy mivel is lepjem meg édesanyám, illetve nagymamáim. Ahogyan Sarah Dessen fogalmazott: „Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani
magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle.” Valahogy ezzel én is így vagyok, és talán még sokan mások.
Egy nő, aki anya, bármire képes. Eddigi tapasztalataim is azt mutatják, hogy az édesanyák
igazi szuperhősök. Hihetetlen az a kitartás, az az erő, az a szeretet, ami minden egyes édesanyát jellemez. De természetesen a nagymamákat sem lehet kihagyni a sorból, mert nekik köszönhetjük azt, hogy szüleink minket is felnevelhettek.
Én saját édesanyámról tudok beszélni, de valószínűleg mindenkinek azok a gondolatok jutnak eszébe anyukájukról, mint nekem. Mindig csodálattal néztem édesanyámra. Sosem értettem, hogy honnan az a sok energia, az a szeretet, kitartás és önfeláldozás, amit tőle kapunk. Minden évben nagy fejtörés, hogy mivel is lepjem meg őt, mivel nincs a világon az az ajándék, amivel mindent meghálálhatnék.
Mindenkinek van példaképe, nekem édesanyám az egyik. Sokszor csodálattal tekintettem
rá. Csodáltam kitartását, hogy a reményvesztett helyzetekben is megállta a helyét. Hogy egész napos munka után otthon tiszta ház, fi nom ebéd és annál nagyobb szeretet fogadott minket. Hogy bár sokszor megbotlott és elesett, mégis volt ereje felállni és mindenkire a legnagyobb szeretettel tekinteni. Csodáltam, hogy bár sokszor rossz emberekkel találkozott, akik néha ártottak is neki, ő mégis megmaradt a maga szeretetével, és bárki az útjába tévedt, ő segített rajta. Ha valaki nekem mesélné, hogy létezik ilyen ember a mai világban, valószínű, nem hinném el. De mivel a mai napig látom és tapasztalom mindezt, tudom, hogy csak ilyen hozzáállással érdemes a világra nézni.
Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy a temérdek csodás édesanya közül én pont őt kaptam. Bármilyen bánat, probléma ér, az lebeg a szemeim előtt, hogy nem baj, szeretettel kell fordulni az emberek és a világ felé. Édesanyám ezt tette, és ezzel nemcsak magának, hanem még sok embernek örömet szerzett. Remélem, jó úton járok ahhoz, hogy olyan lehessek, mint az én édesanyám.
Szilágyi Dalma-Orsolya