Plakátmagány: Csíkszereda nem teszi ki a vitrinbe
A tulajdonában lévő közterületi reklám- és hirdetőeszközök állapota alapján úgy látszik, nem sok mondanivalója van Csíkszeredáról a helyi önkormányzatnak. A kültéri médiumok szerepének ignorálása elfogulatlan: legyen az korszerű digitális technológia az ipari negyedben vagy rozsda zárolta belvárosi vitrin, egyik sem hoz bevételt vagy hasznot a városnak.
Hosszú hónapok óta ugyanaz a hirdetés: az önkormányzati tulajdonban lévő Kapocs Coworking Space kétnyelvű plakátjai láthatók a Csíkszereda nyugati ipari övezetén átvezető Hargita utca új, egy éve felszerelt buszmegállóinak hirdetőszekrényeiben. Hogy kiderítsük, milyen elgondolás alapján működik az önkormányzati tulajdonban lévő közterületi (OOH, Out-of-Home) hirdetési rendszer a megyeszékhelyen, ki és hogyan használhatja a felületeket, a városházához fordultunk. A hivatal válaszaiból és a szabadtéri reklám- és hirdetőfelületek tényleges állapotából olyan felemás helyzet rajzolódik ki, ahol a korszerű technológia már rendelkezésre áll, de a hasznosítási szabályzat és a felületek karbantartása még várat magára.
Statikus üzenet
A Hargita utca teljes felújítása része volt az úgynevezett nagy mobilitási projektnek, amelyet a Regionális Operatív Programban pályázott meg és hajtott végre az önkormányzat. Az átfogó felújítás részeként még 2024 augusztusában nyolc új buszmegállót helyeztek ki, amelyek Bors Béla alpolgármester akkori tájékoztatása szerint egyenként több mint 31 ezer lejbe kerültek – beleértve a tartozékokat, a szerelési munkálatokat és az építkezési felügyeletet is. Ezek a megállók korszerű, védett, kültéri digitális kijelzőkkel vannak felszerelve. Ezek nagy fényerejű, folyamatos üzemre tervezett, úgynevezett digitális signage felületek, és mellettük valamennyi buszmegálló-felépítmény oldalán nagy méretű plakátok elhelyezésére alkalmas, megvilágított, kétoldalas hirdetőszekrény, úgynevezett citylight is található. Ezeken a felületeken reklám- és információs tartalmak kaphatnak helyet. Az átadás óta a képernyők sötétek, a vitrinekben meg jó ideje ugyanazok a plakátok faggatják a csíkiakat, hogy unják-e az otthoni íróasztalukat.
Módszertanig zárva
Ezeknek a felületeknek az ügykezelését a jövőben a tömegközlekedést biztosító Csíki Trans Kft. látja majd el, amíg azonban a felületek hasznosítására és bérbeadására vonatkozó módszertan el nem készül, a város coworkingirodáját népszerűsítő anyagok láthatók rajtuk, hogy ne maradjanak üresek, közölte a városháza. Megkeresésünkre Demény Attila, a Csíki Trans Kft. igazgatója elmondta: amíg a hivatalos eszközátadás és -átvételi folyamat nem zárul le, a cég nem jogosult a felületek kezelésére és/vagy hasznosítására. Ez a magyarázata annak is, hogy a modern buszmegállókat jelenleg miért nem takarítják, közölte. Hozzátette, hogy miután az önkormányzattól hivatalosan is átveszik a megállókat, a hirdetőfelületek kereskedelmi értékesítéséhez szükséges üzleti tervet és az árszabást a lehető legrövidebb időn belül összeállítják. Bár a módszertan véglegesítésének dátuma még nem ismert, a cég a városvezetéstől kapott tájékoztatásra hivatkozva jelezte: „a háttérmunkálatok zajlanak”, és az önkormányzat igyekszik gyorsítani az átadási folyamatot.
Papíron kulcsra zárt, valójában roncsderbi
A központban már szertefoszlik az okosváros-kép. A Promenádon és a Szabadság téren sok éve álló üveges vitrineknek soha nem szántak kereskedelmi szerepet, ezek hirdetőfelületek, és az önkormányzat alárendelt intézményei használhatják őket, ők rendelkeznek hozzáféréssel és kulccsal.
A valóság és a rendeltetésszerű használat nem fedi egymást: a fémkeretes, kihúzható tálcás vitrinek szinte kivétel nélkül használhatatlanok, rozsdásak, egyes darabok fémrészei annyira deformálódtak, hogy képtelenség azokat kulccsal nyitni vagy zárni. Így a hirdetők egyszerűen kívülről, celluxszal rögzítik a plakátokat az átlátszó műanyagra és a meggörbült fémvázra. Az elvileg kulturált, intézményi tájékoztatást szolgáló pontok így kaotikus, leszakadt papírfecnikkel és ragasztómaradványokkal borított hirdető-szemetesekké váltak.
Ha legálisan plakátolna
Ha valaki hivatalosan és szabályosan szeretne hirdetni a városban az erre szánt, önkormányzati ügykezelésű felületeken, annak továbbra is a hagyományos megoldások maradnak. A város területén közel harminc darab klasszikus, henger alakú hirdetőoszlop, illetve nyitott tábla található, amelyek ideiglenes plakátkihelyezésre szolgálnak. Az ilyen típusú plakátkihelyezési jog a városháza kereskedelmi irodáján igényelhető, az illeték mértékét a kihelyezett hirdetmény mérete és darabszáma határozza meg: három négyzetméternél kisebb felület esetén az illeték napi két lej négyzetméterenként.
Kicsi, de lukratív piac
Hogy arányaiban lássuk, mekkora piaci potenciált képviselnek a Hargita utcaihoz hasonló felületek, megkerestük a Cityreklám reklámügynökséget. A cég képviselője rámutatott: a köztéri reklámfelületek piaca élesen elválik egymástól a magánszféra és az önkormányzati szektor között. Az ügynökségük által üzemeltetett, kereskedelmi célú citylight felületek bérleti díja havonta átlagosan 100 euró (nagyjából 500 lej) körül alakul, és sok céggel van szerződésük, akik évek óta ilyen formában hirdetnek. Az önkormányzatok jogi mozgástere azonban korlátozott, hiszen a magánügynökségekkel ellentétben elviekben nem végezhetnek klasszikus kereskedelmi tevékenységet, így például nem hirdethetnek magánvállalkozásokat. Az, hogy a városok nem léphetnek be közvetlenül a kereskedelmi versenybe, tulajdonképpen védi a magáncégeket, hiszen az állami pénzből és könnyített engedélyeztetéssel megvalósuló, nyomott áras önkormányzati felületekkel a privát szféra nem tudna versenyezni – fogalmazott a szakember.
A kihasználatlan potenciál
A reklámügynökség szakértője ugyanakkor rámutatott: a Csíkszeredában felszerelt modern és esztétikus utcabútorok komoly potenciált hordoznak, és szerinte a jelenlegi helyzetük nem a kereskedelmi értékesítés elmaradásában, hanem a saját tartalom hiányában gyökerezik. Véleménye szerint az óriási online reklámzajban hirdetés elhelyezése egy olyan forgalmú szakaszon, mint a Hargita utca, kiváló önkormányzati kommunikációs eszköz lehetne. Ha a város szervezetten, folyamatosan frissítve jelenítené meg rajtuk a saját – kulturális vagy más típusú – programjait, a színházi előadásokat, kiállításokat vagy más városi rendezvényeket, a beruházás a külső marketingköltségek megspórolásával gyorsan megtérülne, függetlenül attól, hogy származik-e belőle közvetlen reklámbevétel, vagy sem – fejtette ki.




