Az Erdélyi Kárpát-E­gy­e­sü­let csíkszéki osztálya szervezésében, minden év elején elmegyünk Hosszúaszó völgyébe, ahol felelevenítjük az egykori tatárbetörések történetét, a hősiesen helytálló eleinkre emlékezve. Idén sem volt másképp, január 22-én, szombaton Kocsis György és Balázs-Bécsi Rozália vezetésével útnak indultunk Fitód település Csíkszereda felőli kijáratától keletnek tartva, előbb a falu házai között haladva, majd a fenyvesekkel szegélyezett völgyön felfelé. Útközben, a faluban még megálltunk a honvéd katona emlékkeresztjénél és a haranglábnál is, amelynek kis harangja valamikor a helybelieket figyelmeztette a közeledő veszélyre. Békés reggelre ébredtünk, egészséges januári hideggel, hó csak mutatóban volt, egy kevés, nem úgy, mint a hajdani időkben. A nap korongja felhőburokba takarózott, de egy idő után, amikor a völgyből kifelé kapaszkodtunk, erőt vett magán és megörvendeztetett minket jótékony fényével, melegével. A Xantus-kápolnánál mindig hűvösebb az idő, még nyáron is. Ez volt az egyik ütközet helyszíne 1694 februárjának derekán, az utolsó csíki tatárbetöréskor, amikor Xantus Keresztes királybíró is életét vesztette, neki állít emléket az újjáépített kicsi kápolna. Az egykori védőkre emlékezve és védelmezőnk, Szűz Mária előtt tisztelegve, közösen imádkoztunk. Túravezetőnk a történelmi eseményeket idézte ezen a helyen, és említést tett azokról a kiadványokról, amelyek részletes információkkal szolgálnak az akkori történésekről. A kápolnától kikapaszkodtunk a szemközti oldalon, ez volt túránk egyetlen emelkedő szakasza, amely a kevés szintkülönbséget adta, közben pedig félúton a Xantus-kastély romjainál időztünk, ahol a magyar kultúra napja tiszteletére egyik túratársunk szavalattal kedveskedett, ezt követően pedig nemzeti imánkat énekeltük el együtt. Túravezetőnk Széchenyi István intelmeit emelte ki, amelyek ma is iránymutatást jelentenek mindannyiunk számára: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Folytattuk utunkat, maradt egy kevés az emelkedő szakaszból, s mielőtt az erdő közé beért volna az ösvény, egy napsütötte részen még tankoltunk a simogató melegből. Kisvártatva ki is értünk a gerinc vonalára, ahonnan már nagyon kényelmes útvonalon haladtunk tovább, követve a fehér alapon zöld X-szel jelzett Xantus Keresztes meditációs utat, amelyen egészen a csíksomlyói kegytemplomig lehet eljutni. Minden évszakban szép ez a szakasz, a lélek megnyugtatására, feltöltődésre, pihentető sétákra, túrázásra, terepfutásra, biciklizésre egyaránt alkalmas. Ebédünket a gerincút mellett, egy napos oldalon fogyasztottuk, ahonnan gyönyörűen kirajzolódott a környező települések füzére és a város a medence szívében, háttérben a Hargita-hegység hófödte, felhősapkás vonulatával. A jeges szél egy idő után ide is elért, így rövidre fogtuk az ebédszünetet, és a csoportkép elkészítését követően útnak eredtünk. A Kígyós-pusztára érve búcsút vettünk túratársaink egy részétől, akik a Nagy-Somlyó-hegyet észak felé tartva kerülték meg, mi pedig délnek tartva a fitódi kiindulóponthoz érkeztünk vissza. Ez alkalommal is megérte kimozdulni a friss levegőre, egy igazán kényelmes tempójú gyalogtúrának lehettünk résztvevői, és visszaérkezésünkkor az idő még annyira fiatal volt, hogy nyugodtan elérhetővé váltak a délutáni, esti kulturális programok is. Köszönet túravezetőinknek a szervezésért és a megosztott, értékes ismeretekért.

Péterffy Ágnes-Katalin, Csíkszereda