Napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a kézműves termékek. Fénykorukat élik, a vásárlók ugyanis tudatosabbá váltak és előszeretettel választják a helyileg megtermelt, illetve elkészített termékeket, mivel azok egészségesek, környezetbarátok, tükrözik a hagyományainkat, erősítik a közösségi szellemet. Pakot Zita háromgyermekes farkaslaki édesanya, a Kincsem Játék megálmodója, évek óta horgolt játékokat készít. Az elmúlt pár év során több mint 400 figura került ki a kezei közül és jutott el Európa számos országába. Vele beszélgettem hobbijáról, életformájáról, jelenlegi és jövőbeli terveiről.

– Hogy és mikor ismerkedtél meg a horgolással?

– Tudni kell rólam, hogy kézműves családba születtem, így szerintem már az ereimben is a kézművesség folyik (jegyzi meg nevetve). Mióta az eszemet tudom, állandóan matattam valamivel. Imádok mindent, ami régi, ami a hagyományaink megőrzéséhez, ápolásához kapcsolódik. A horgolással körülbelül 4 évvel ezelőtt találkoztam, addig egyáltalán nem is foglalkoztam vele, sőt, nem is gondoltam, hogy én valaha is meg tudnék bármi ilyesmit csinálni. Aztán megszületett a második gyermekem, és egyszer eltört egy kedves zörgője. Akkor jutott eszembe, hogy az újat akár én is megcsinálhatnám. Makacs és főleg maximalista vagyok, amit elhatározok, azt véghez is viszem, addig csinálom, amíg jó lesz. Megvettem az első tűmet, az interneten kerestem videókat, terveket, nekikezdtem a horgolásnak és azóta is része a mindennapjaimnak. 

– Mikor döntötted el, hogy ezzel akarsz foglalkozni? 

– A legelején csak a gyermekeimnek készítettem játékokat, nem is gondoltam arra, hogy eladásra szánjam az alkotásaimat, aztán voltak egy nyáron magyarországi vendégeink, akiknek megmutattam a munkáimat, és bár felnőttek voltak, annyira elvarázsolták őket a játékok, hogy nagyon sokat meg is vásároltak közülük. Ekkor jött az ötlet, hogy eladásra/megrendelésre is készítsek. A dicséretek, elismerőszavak pedig még jobban motiváltak és arra ösztönöztek, hogy még szebb játékokat horgoljak. A bonyolult dolgokat szeretem, ami igazi kihívás. 

– Honnan ered a Kincsem Játék elnevezés, ami mára a védjegyeddé vált, és milyen korosztályt céloznak meg leginkább a játékaid?

– Nagyon egyszerű: kincsemnek hívom a gyermekeimet, s hozzá már csak a játék szót kellett párosítani, így született meg a Kincsem Játék elnevezés. A logóm is saját tervezés. Barátaink segítségével jött létre a Kincsem Játék közösségi oldala és kezdődött el a népszerűsítés. Számos fotót, videót teszünk közzé és innen is kapom a legtöbb megrendelést, viszont vásárokban is megfordultam már többször. Általában a 0–7 éves gyermekek szülei vásárolnak a legtöbbet, de számtalan figura készült már újszülött fotózáshoz is. Persze arra is volt számos példa, hogy felnőtt gazdája lett egy-egy játéknak. Úgy érzem, a szülők is tudatosabbá váltak, rájöttek, hogy inkább a minőség, mint a mennyiség a fontos a gyermekek játékainak vásárlásakor. Természetesen csak bababarát fonalat használok, a játékok biztonsági szemekkel vannak ellátva, amelyek még véletlenül sem tudnak leszakadni és bármi gondot okozni a gyermekeknek. A munkám a hobbim, hiszen ezt csak szívből lehet csinálni, és úgy is gondolom, hogy ez a lényege a kézműves játékoknak. Mindegyik darab kicsit az én „gyermekem”, hiszen rengeteg órát töltök el a készítésükkel és beleadom szívem-lelkem. Nem azért kezdtem el horgolni, hogy majd pénzt keressek vele, hanem mert megtetszett, és addig fogom csinálni, amíg örömöm lelem benne. 

– Miben más a Kincsem Játék, mint a többi horgolt játék?

– Úgy gondolom, hogy a minőségre kell törekedni, arra, hogy a te terméked legyen a legszebb. Az én játékaimnak lelkük van. Nagyon sokat dolgozom azon, hogy a figuráim a legtökéletesebben készüljenek el. Ha észreveszek egy aprócska hibát, képes vagyok akár az egészet visszabontani, nem számít, hogy mennyi ideig dolgoztam már vele, akkor is kijavítom. Szerintem akkor jó egy termék, hogy amikor ránézel, megszólít, vagy fel tud idézni valami szép emléket benned. Úgy gondolom, emiatt is keresnek sokan, ettől vagyok más, mint a többi horgoló.

– Termékeny időszak van a hátad mögött, számos retró mesefigurát keltettél életre, hogyan született meg ez a gondolat?

– A mesefigurák a kedvenceim, és mindent imádok, ami régi, ami kicsit visszavisz a múltba. A karantén ideje alatt jutott eszembe a gondolat, hogy gyermekkorom nagy klasszikusait életre keltsem. Azokról a magyar rajzfilmekről van szó, amiken mi is felnőttünk annak idején, és akiket a mai gyermekek közül sokan még csak hírből sem ismernek. Így született meg Dr. Bubó, Ursula, Teknőc Ernő a maga buta kis pofijával, Mirr-Murr a kandúr Oriza Triznyák barátjával, Kukori és Kotkoda, Habzsolháp, Károly bácsi és Frakk, a tévémaci és Paprika Jancsi cimborája, a Vízipók csodapók, de készült már pár törpe a Hófehérkéből, Rumcájszból Manka is napvilágot látott, de a híres vadász Pampalini is életre kelt a horgolótűm által... Nagyon sok munka, idő, energia, és nem utolsósorban fonal van bennük, de úgy érzem, megérték a fáradságot. A figurák drótszerkezetesek, mozgatható kezük-lábuk, és van olyan mesehős is, amely közel 40 oldalas terv/leírás alapján készült. A legnagyobb elismerést pedig az jelenti, amikor a tervezők is gratulálnak nekem, hogy ennél jobban ők sem tudták volna elkészíteni.

– Mik a terveid, céljaid a jövőben?

– Nagy terveim vannak, szeretném bővíteni a mesefigurás készletemet, majd egy kiállítást szervezni belőlük. Hogy hol és mikor, arra még nem tudom a választ, de majd kialakul. Azt szeretném, ha a szülők és gyermekeik együtt nézhetnék meg az alkotásaimat, miközben a háttérben a meséket vetítik, ezzel is visszarepítve őket az időben. Egy igazi családi programnak szánnám, és szeretném ezzel is felhívni a figyelmet arra, hogy a múltból építkezni csodás dolog és nem szabad elfelednünk gyökereinket. Ugyanakkor szeretnék magasabb szintre is lépni, tervező lenni, saját terveket készíteni és azokat meg is valósítani. Ez irányba már történtek is próbálkozásaim, megterveztem a Gumimacik című meséből Sunny macit, de saját terveim alapján készült ugyancsak ebből a rajzfilmből Igthorn herceg is.