erős felhőzet
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Holtszezon
Egy sportújságíró számára talán a legnehezebb időszak a holtszezon, magunk között szólva az uborkaszezon. Amikor nincs semmi és nem is történik semmi. Mindenki vakációzik, mindenki a szabadságát tölti. És gyakorlatilag események nélkül vagyunk. Ez abból is adódik, hogy a sportolók készülnek a következő idényre, és a felkészülések menetéről nagyon nincs amit írni, hiszen annak „gyümölcse” majd az aktív szezonban jelenik meg.
Persze a különböző csapatok szurkolói híreket várnak kedvenceikről és türelmetlenek. Mi több, mindent azonnal akarnak. Ilyenek példának okáért a csíki jégkorongszurkolók is. S mindezt annak ellenére, hogy a keret magja már megvan, sőt mi több, a jeges felkészülés menetrendje is ismert, továbbá már komoly felkészülési meccsek vannak lekötve, a tavalyi idénykezdéssel szöges ellentétben. Ha most egy klasszikust idéznék, akkor azt mondanám, hogy az „előrelépés megkérdőjelezhetetlen”. Ennek ellenére mégis türelmetlenséget érzek. Ezúttal a türelmetlenség okozója, hogy a hat – ami még nem biztos, hiszen nem ismert a versenykiírás – légiós hely még nincs feltöltve teljesen. És ilyenkor jut eszembe mindig, hogy hajlamosak vagyunk a fától nem látni az erdőt. Reménykedünk, hogy a csíki csapatba jó légiósok kerülnek, akik majd hátukra veszik a csapatot és megmentenek az elmúlt év kudarcosnak mondható MOL Liga-szerepléstől.
Bár nem így van, hiszen a magyarországi csapatok minden téren előttünk állnak, amelyet nagyon sok munkával és a sportágért adott együttérzéssel lehet majd kompenzálni ahhoz, hogy a jövő ismét fényesebben csillogjon.
Mert a csíki hokit nem a légiósok kell megmentsék, hanem azon helyi sportolók, akik erre teszik fel az életüket. És ennek megfelelően kell őket megbecsülni.
Darvas Attila
.jpg)
 cm.jpg)