Hirdetés

Virágaink

Bíró István
Becsült olvasási idő: 2 perc

A nemzetközi nőnapot 1911-ben ünnepelték meg először, időpontja 1913-tól március 8. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben nyilvánította hivatalos ünneppé az ENSZ közgyűlése. Pfff… ugye, hogy a kedves olvasó is unja a történelmi hátterét? Még csak egy mondat, és befejeztem. A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Szóval ennyit a magyar hírügynökség korábbi írásából. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Gondolkodtunk már azon, mit jelent és miről szól napjainkban a nőnap? Ez is nézőpont kérdése. A virágárusoknak és az ajándékboltosoknak igazi haszon, a férfiak egy részének kényszeres ajándékozás, egyes nők számára ajándék, ünnep, buli, mások meg csak arra gondolnak, bár ne is lenne. Böjte Csaba ferences szerzetes mondása: „Sok virágot kell vinni a lánynak, míg az ingedet kezdi vasalni.” Igaza van! A hétköznapokban így is működik: fogy a virág és a csoki a boltokból – gyakran nemcsak nőnapon, Valentin-napon, hanem máskor is –, s nem feltétlenül az ingvasalásért, hanem sok-sok más hátsó szándékkal. Korábban is szóltam arról, nem kedvelem a bizonyos okokból különlegesnek nevezett napokat, főként a túlzásba esések miatt. Különben miért ne lehetne a hétköznapok óráiban, perceiben is ünnep? A Zorán-féle ritka percek selyemszalaga bármikor felbontható egy ölelésben, jó szóban, mosogatásban, viccben, vacsorakészítésben, gyermekaltatásban, gondoskodásban, türelemben, tiszteletben. Mindezekhez virág sem kell, s ha szívből tesszük, még kényszerszaga sincs.
Uraim, a nőkről szólhatunk úgy, mint a népdal: „Virágom, virágom”, mint a rockegyüttes slágere: „Ezek az átkozott nők”, vagy ne adj’ isten, úgy, mint a L’art pour l’art Társulat Besenyő Pista bácsija: „Selymes hajú lótündérek”. Egy biztos: a tisztelet és a szeretet nemcsak nőnapon, máskor is megilleti őket. Beszédtechnika-órán egy 1899-ben készített mángorlóról olvastam. Az asszonyi készséget egy szatmári édesapa készítette eladósorba lépő lányának, szeretettel véste rá intelmét is: „Virágodat, ím te tartod kezedben, leányom, vigyázz hát reá!” Szóval szinte mindegy is, mióta, milyen célból és melyik napon ünnepeljük virágainkat, vigyázzunk szirmaikra, hogy beillatozhassák és megszépíthessék napjainkat! Isten éltessen mindenkit!



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!